Ady versei döbbenetesen aktuálisak. Molnár László előadásában pedig elevenek és a belsődbe hatolnak. A Lovatlan Szent György bemutatójának végén azt gondoltam, több verset kellene olvasni. Hazafelé cipelve az egészet aztán beláttam: az olvasás kevés. Így hallgatni jobb.
Azért sem fogom elárulni, hogy mi köze egy Brazíliában játszó cigányprímásnak az első magyar építésű PC-hez, mert azt szeretném, ha minél többen megnéznék a Damjanich Múzeum új időszaki kiállítását, amely a személyi számítógépek hőskorába vezet.
Nemcsak a színészektől, de a nézőktől is komoly teljesítményt követel a szolnoki színház új darabja. A Stuart Máriának ugyanis nem könnyeden szórakozni vágyó kívülállókra, hanem a művel együtt gondolkodni tudó résztvevőkre van szüksége. Kihívás, de megéri.
Nagyjából kétezer ember vastapssal követelte a ráadást január 6-án este a Tiszaligeti Sportcsarnokban. És akkor Masahiro mester intésére ismét zengett a Carmina Burana legismertebb részlete, a Magyar Állami Népi Együttes táncosai pedig megelevenítették a zenét.
Úgy tűnik, az ígért időpontban mégsem következett be a világvége. A magam részéről eddig semmi pozitívumot nem találtam ebben az őrületben. Mígnem megvettem az Eső téli számát. Esküszöm, ezért megérte a világvégével ijesztgetni.
