Röhögtem volna negyedszázada, ha azt jövendölik, hogy majd egy zöldre festett ZUK kisteherautót fogok a legtöbbször körbejárni egy veteránautó-kiállításon, és a Mercik meg a Cadillacek helyett a fehér Zaporozsec fogja megdobogtatni a szívem. Változik a világ.
Ennek a kiállításnak két hibája van. Az egyik, hogy az új alkotmány kapcsán jött létre, és annyi mindent mondtak már róla, hogy látatlanban vették el tőle mindenki kedvét. A másik, hogy nagyon jól titkolják. Pedig, ha ezen a két hibán túl tudunk lépni, érdekes dolgokat láthatunk a Galériában.
Hogy a témáról ez csak az első játékfilm volt, abban ne csak biztosak legyünk, de reménykedjünk is benne. Mert akkor majd elmondhatjuk: létezik magyar filmgyártás, amelyik valódi társadalmi kérdésekre keres választ. Most be kell érnünk az Elment az öszöddel. Hibája és erénye számtalan.
Egy színházi legenda látott vendégül bennünket. Úgy, mintha kedves ismerősei lennénk, akikkel nem beszélgetni, hanem dumálni és pletykálkodni szokás. Közben pedig beugrottak olyan színészóriások, mint Csortos, Dajka, Latinovits, Ruttkai, Sulyok Mária vagy Salamon Béla. Sírtunk és nevettünk.
Fogadjuk el a rendezői koncepciót és a rendelkezésre álló lehetőségeket, mert akkor nyugodtan hátradőlve fogunk szórakozni a Made in Hungárián. És nem mellesleg, úgy jövünk ki az előadásról, hogy kalapot kell emelnünk Dósa Mátyás színművész úr előtt, aki főszereplőként lendíti előre a darabot.
