Abba most ne menjünk bele, hogy sajátunknak érezzük vagy sem! A probléma ugyanis nem a vélemény, hanem a használt felület. A városközpontban, az egyik legforgalmasabb helyen áll ez a hirdetőoszlop, ami csak akkor fontos a tulajdonosának, ha pénzt tud beszedni a rá rakott üzenetekért. Egyébként, tesz rá, a pénz az övé, a látvány a miénk. Így hetek-hónapok óta gyűlnek az oszlopon az obszcén kifejezések. Ha ugyanitt szemetet égetnének, az feltűnne az illetékeseknek? Vagy, ha az agyak helyett mást ürítenének, cselekednének?
Az ész nem. Az ütésnyomok alapján egyértelmű, hogy nem véletlenül tört össze a tiszaligeti buszmegálló mentetlen felőli oldalának menetrendtáblája. Mind a két oldalon. Sőt, a buszmegálló egyik üvegtáblája is szilánkjaira esett a múlt hét végén. Megmagyarázhatatlan és elkeserítő. Miként az is, hogy a város egyik legforgalmasabb részén az esetet nem rögzítette térfigyelő kamera, nem vette észre járőr, vagy egy véletlenül arra járó. Azért örülnék, ha előkerülne a tettes, hátha tud valami magyarázattal szolgálni. Nekünk, akiknek csak a kíváncsiság maradt.
A Lime roller szeret az oldalán pihenni. Bárhol a városban. Biztos, bennem van a hiba, de több rollert látok széthagyva a városban, mint rendeltetésszerű használat közben. Néha úgy tűnik, lassan nemcsak szemétszedést, de rollerszedést is szervezni kellene. Hogy valakinek az üzlete jól menjen. Megvárjuk, amíg keresztülesik valaki egy elhagyott rolleren? Vagy valakinek az autójára dől egy ilyen súlyos szerkezet? Vagy Szolnokon minden rendben. Párizsra meg kár figyelni.
Nem, nem minden Mercedes tulajdonos parkol úgy, hogy elállja a járdát. Nem, nem minden terepjáró vagy 20+ milliós piaci értékű autó szériafelszerelése a "nekem ezt is lehet" hozzáállás. Nem, nem mindenki hágja át a szabályokat csak azért, mert siet. Nem, nem mindenki gondolja azt, hogy ő mindent és mindenhol megtehet, mert úgyis megússza. Nem, nem minden városban olyan a közlekedési morál, mint Szolnokon. Nem, nem szabad általánosítani azért, mert mi sokszor találkozunk ilyesmivel. Ne általánosítsunk, csak fogadjuk el, nekünk ez jutott! Fogadjuk el?
"Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója." Mit szólna Lópici Gáspár, ha látná, mivé vált a szakmája? Vagy a Vadliba őrsnek örömmel nyilatkozna arról is, hogy a szolnoki Baross utcán még olyan plakátokra is bukkanhat az újak alatt, amiket még az ő idejében ragasztottak ki? Nem olcsó ilyen helyekre plakátokat kihelyezni. A profitráta azonban nem engedi, hogy időnként letakarítsák a hirdetőoszlopokat. Persze, ha nincs a városházán senki, akinek ez bántaná a szépérzékét, és merne szólni is a gazdának, akkor maradnak a "plakátmagányban ázó éjjelek" - és nappalok.
