A tavaszi szél majd széthordja. Szembe, szájba, fülbe. A tavaszi eső majd elmossa. Cipőn, nadrágszáron sárként visszük tova. Bő egy hónapja a kiskunsági homokhátságot megszégyenítő állapotban van a Hild tér, miután elbontották a jégpályát. Félmunka. Jól van az úgy. Lszrm. Nehogy már mindent a vállalkozónak kelljen megcsinálnia. Oldja meg a város a közösből. Ha Szolnokon ezt így lehet, akkor így is kell. Egy üzlet csak addig fontos, amíg pénzt hoz. Reméljük, a következő szezonra is leszerződtek már a jégpálya üzemeltetőjével!
Hetek óta "díszíti" a szolnoki állomás egyik "kötelező kommunikációs elemét" ez a festett felirat. Ezek szerint ez sem a MÁV-ot, sem a vasúti őröket, sem a rendőröket nem zavarja, ami azért további kérdéseket is felvet. Ezek közül csak az egyik, hogy az uniós és az állami források elköltését felügyelő, és a felesleges kommunikációt ellenőrző hivatal munkatársai mivel is töltik az idejüket? De inkább törődjünk magunkkal! Ahol a kisebbséget ütik, ott a többség is nagyon nagy bajban van.
A Szabadság téren, a két híd felhajtója által közrefogva áll egy régi épület, amit sokan bölcsődeként emlegetnek, jelenleg talán a múzeum használja. Az épület láthatóan nem nyitogatott, tér felőli fedeles kapuja mellett évtizedekig "bástyás" utca- és házszámtábla volt látható. Olyanok, amelyek 1926-ban kezdtek Szolnokon megjelenni, és mára nagyon kevés maradt belőlük. Már innen is hiányoznak. Nekem legalábbis. Porszem, amikből a múltunk összeáll.
Nem tudom megmondani az okát, de megszerettem a Béres József sétányon álló ledes vízállásjelző-oszlopot, ami a pontos idő mellett a valós idejű vízállást és vízhozamot is mutatta a nap 24 órájában. Lassan öt éve. Néhány hónapja azonban sötét a három különleges képernyő, amihez hasonló csak a fővárosban van. Lehet, hogy csak kivertek valahol egy biztosítékot? Nem lehetne valahogy visszakapcsolni a Tiszához sok szállal kötődő Szolnok e különlegességét?
Minden bizonnyal köztisztasági szakembert és városmarketingest sem képeznek Szolnokon, így a város főterén - a néhai Múzeum étterem helyén - lévő Szakmák palotájába napok óta csak széttaposott galambszaron és sáros levélmaradványokon keresztül lehet(ne) bejutni. Van kedve bárkinek egy ilyen igényes helyen szakmákról és tanulási lehetőségekről érdeklődni? Bár lehet, hogy nem is az adott szakmák hiányoznak, csak egy söprű, némi víz, a példamutatás és a szándék. Vagy maga a csoda?
