Szolnok kapuja így fogad és ezzel a képpel búcsúztat. A szolnoki vasútállomás a megvalósult Balkán. Elnézést! A posztszovjet köztársaságokat alulmúló színvonal. Nemcsak a rongálók miatt. A működtetők igénytelenséges is sokat hozzátesz.
Emlékezni szép dolog. Megemlékezni is. Ünnepélyesen koszorúzni is. De aztán elfelejteni, hogy pár hónapja hol jártunk! A koszorúk meg száradjanak. Emlékeztessenek arra, hogy milyenek vagyunk. Feledékenyek? Önzők? Képmutatók?
Lassan egy hónapja nincs gazdája ennek a lyuknak a Madách utca 9-11. szám előtt. Úgy tűnik, egykor a vízművek sertepertélt itt, de aztán hagyták, mint eb a szaharát. Őket nem zavarja, az út tulajdonosát - a várost - nem zavarja, a szolgáltatásért fizető adófizetők meg tűrnek. Hol van itt a gond?
Buli volt a hétvégén. Ez a fiatal fa meg annyira berúgott, hogy teljesen kiütötte magát. Fel se bír kelni többé. Ott fekszik a buli utak mentén, és mutatja a szórakozóknak, hogy jár az, aki nem vigyáz!
Friss termés egy lakatlan ház ajtajában. A reklámüzenet célba ért. Két nap múlva az utcán viszi a szél a szemetet. Nem vagyunk egyformák: kicsit nehezen viselem ezt a reklámot.
