A világ szerencsésebb felén éppen 105 évvel ezelőtt véget ért "nagyháború" szolnoki történetét jó lenne egyszer elmesélni a nálunk feladott, és a szétesőben lévő Monarchia országaiba postázott anzikszok hátlapjaira írt üzenetek alapján. Megmutatva a szenvedő kisemberek történeteit.
Ezen a képeslapon nem látszik, de a postázás dátuma alapján feltételezhető, hogy a már kibővített megyeháza került a fotóra. Ezek szerint pedig a húszas évek közepén növénnyel volt befuttatva az akkor fél évszázados épület főbejárata. Szemben, a bíróság előtt pedig apró kerítés futott.
Szolnokról ezzel az ötképes anziksszal küldte szívélyes üdvözletét 1980-ban Békéscsabára Farkas Béla, aki saját névbélyegzővel rendelkezett. De hát ki és miért is küldött képeslapot egy ipari szövetkezet elnökének? Nem fog kiderülni. Viszont az öt szolnoki részletről újra leírok pár ismert dolgot.
Ez a képeslappá lett fotó biztos, hogy a Rákosi-korban készült Szolnokon. Az kérdéses, hogy a Baross utca átkeresztelése előtt vagy után. Viszont biztos, hogy a fotózáskor még nem Szamuely nevét viselte a gépipari, hiszen Mayer János a névadás előtt egy évvel küldte ezt a lapot édesanyjának.
Ezt a háromképes szolnoki mozaikképeslapot Kunszentmártonba küldték innen valamikor 1928 után. Talán egy játékvezetői edzőtáborból, és még az sem kizárt, hogy csak az ötvenes években. A Tisza szállós fotót még soha se láttam képeslapon, de még felbukkanhat.
