Az ehhez a szolnoki laphoz felhasznált fotók még a Szapáry utcát örökítették meg, ami az anziksz feladásakor már Ságvári nevét viselte. Valószínű, hogy Weinstock Ernő valamikor a harmincas évek végén készítette ezeket a felvételeket, amelyeket tíz évvel később küldtek Szolnokról Pestre.
Minden bizonnyal a mai József Attila úti laktanyában töltötte sorkatonai szolgálatát az az önmagát "cibilizált" bakaként jelölő fiatalember, aki 1899 tavaszán ezzel a négyképes, színes, a Fuchs Lipót és fia gondozásában megjelent szolnoki képeslappal üzent Frankó Ottiliának Túrkevére.
Apró részletek utalnak arra, hogy ez a fotó 1963. május 1-jén készült a szolnoki Kossuth téren, nagyjából a Magyar utcai torkolattól. Érdemes összehasonlítani ezt a képet az éppen két hónappal korábban ugyanitt bemutatott fotóval, mert jól látszik, öt év alatt mennyit változott Szolnok főtere.
Hétköznap a Beloiannisz út és a Ságvári körút kereszteződésénél valamikor a nyolcvanas évek elején. Használható a gyalogos aluljáró, csak a kiválasztottak parkolhatnak a pártház előtt, és a Sütő utca sarkán sem áll még a bankszékház. Mert akkor Szolnokon is szocializmus honolt.
Hová indulhatott a gőzhajó Szolnokról valamikor 1905 és 1914 között? Ránézésre nem sétahajó, inkább menetrend szerint közlekedő járat, ami rendszeresen érinthette a mai tárház környékére. Talán még az első világháború utolsó évében is, amikor ezt a képeslapot feladták Szolnokon.
