Szolnok főtere a Kossuth tér 3. számú ház emeletéről fényképezve, valamikor 1912 és 1915 között, egy nyári piaci napon, délelőtt kilenc óra körül. Úgy tűnik, az első világháború előtti években a piaci kofáknak állandó helye volt a 68-as obeliszk körül. Kalapos férfi ezen a képen is alig látható.
Lakótelep az ötvenes évektől épült Szolnokon. Tömbházakat viszont már a negyvenes évek végén is húztak fel. Az akkor még Zagyva-parti lakótelepként emlegetett, a néhai Tabán jelentős részét maga alá gyűrő Móra Ferenc úti negyed volt azonban az első, ahol szolnoki panelból építkeztek.
Ezt a szolnoki Tisza-part "meghamisított" képével kiadott anzikszot a nevezetes 1933-as Széchenyi emlékhajózás egyik újságíró résztvevője küldte a feleségének Visegrádra. A három szolnoki templom előtt úszó hajóról nem nehéz megállapítani, hogy azt később montírozták képre.
Az elsőre csak a szolnoki zsinagóga megörökítésének tűnő képeslap a mai Tiszai hajósok terén egykor álló szökőkutat, a Szapáry utca jelenlegi elejének száz évvel ezelőtti házsorát, na meg két üzleti "zseni" kooperációjának emlékét is őrzi. Weinstock Ernő fotójából Nerfeld Ferenc adott ki képeslapot.
Egy frontra tartó vagy onnan hazatérő német katona küldte a mellékelt képeslapot Szolnokról Berlinbe 1915. szeptember 21-én. "A hadra kelt seregtől" bélyegzővel ellátott, Budapesten katonailag felülvizsgálták képeslap a még békés Szolnok korzóját mutatja, talán a háború előtti nyáron.
