A zöld nyáriruhát viselő hölgyet a szolnoki Zalka Máté sétányon örökítették meg 1963 után, amikor már működött a Tisza-parti iskolasor első eleme, a város harmadik gimnáziuma. A modern épületen túl még állt a rendőr- majd tűzoltólaktanya, ami ekkoriban már napköziként működhetett.
Tekinthetjük korabeli riportképnek, de akár a katasztrófaturizmus első szolnoki fényképes lenyomatának ezt a Bakos István gondozásában itt megjelent képeslapot. Mert nem kétséges, hogy ez a postázható felvétel legfeljebb néhány nappal készült az utolsó fa közútihíd katasztrófája után.
Négy korszak épített emlékei érhetők tetten, a valamikor ötezer embert foglalkoztató Állami Építőipari Vállalat, két évtizedes eredményeit összefoglaló fotósorozatból származó képen. Az akkori tanácsháza sarkáról, a hetvenes évek elején készült felvétel a szolnoki Kossuth tér keleti oldalát mutatja.
Az Alpokra, esetleg az otthonára emlékeztette ez a kép azt a katonát, aki az első világháború második évében Szolnokról a Monarchia nyugati végébe küldte ezt a lapot. Ha nem lenne a kép fölött felirat, bennünket is megtévesztene, hogy több mint száz éve hol is állt ez az alpesi stílusú ház.
Több jel is arra utal, hogy e képeslapként megjelent fotón látható három üzlet közel száz évvel ezelőtt a szolnoki Baross utcában működött. Azt feltételezem, hogy az 1-es postával átellenben, az utca másik oldalán álltak, nagyjából a Pelikán előtti parkoló szélén. És a fotó is ott készült.
