A szolnoki vasútállomás felől érkezve a múlt század elején, egy kissé borús, kora őszi napon ilyen kép fogadhatott egy utazót a Baross és a Sütő utca kereszteződésénél. Ma az egykori 1-es ABC parkolója van ott, ahol valamikor 1907 és 1913 között a képen látható szekerek haladtak.
A Szolnokról több képeslappá lett fotót készítő Csobaji Előd 1976 tavaszán is járt a városban, és több szögből is megörökítette a Jubileumi teret. Biztos vagyok abban, hogy e képeslap megjelenésekor a szolnokiak között is lehetett olyan, akinek el kellett gondolkodnia, mit is ábrázol ez a fotó.
Egy kora nyári, borús hétköznap reggelen, évekkel az első világháború előtt örökítette meg valaki Szolnok főterén állva a Magyar és a Gorove utcák sarkát. Érdekes, hogy ott, ahol ma is sokan kísértik a szerencséjüket, már az előző századfordulón is lehetett próbálkozni Fortuna kegyeinek keresésével.
Farkas úr leginkább a lelkiismeret-furdalását küldte el a belvárosi nagytemplom rajzolt tornyára írva a Tabánban élő Jolánkának. A városháza alatt üzletet működtető Fuchs Lipót és Fia cég gyönyörű rajzból litográfia eljárással készült, dombornyomott képeslapját 5 fillérért kézbesítette a posta.
Az utolsó szolnoki, tiszai fahidat ábrázoló képeslapot akkor küldték innen Bécsbe, amikor az eredetileg Obermayer Lajos által ácsolt átkelőnek már nyoma sem volt. A Sirály nevű kis gőzös azonban egész biztos, hogy minimum hat, de inkább tíz évvel korábban került Ragács Gyula lencséje elé.
