A Damjanich Múzeum gyűjteményében lévő képeslap másolatát elsősorban azért vettem meg, mert egy fotón mutatja Szigeti Henrik, Szolnok képes krónikásának első és második műtermét, valamikor a költözés időszakában. Száz éve a Szapáry út elején járunk.
Az egykori Pártház előtt állva készült mind a két fotó, nagyjából két év különbséggel, szerintem 1973-ban és 1975-ben. Érdekességük abban rejlik, hogy a képek tanúsága szerint, a kiégett Centrum áruház helyén, fél évtizeddel a tűzeset után ismét boltot nyitottak. Azaz a Nerfeld-palotának nem az 1969-es tűz miatt kellett pusztulnia.
Az egykori Magyar Rendőr című belügyes szaklap fotóarchívumából került ez a szolnoki vonatkozású kép a Fortepan oldalra. A felvétel természetesen nemcsak a beállított pillanat, hanem az akkor még csak 11 éves, és egészen újszerű állapotban lévő Vasútállomás miatt is érdekes.
Csak egy "történelmi" helyszínt, egy bontásra ítélt épületet akart megörökíteni a korabeli fotós a Kindlovits-bazár valamelyik emeleti ablakából. Ám sikerült hátra hagynia egy pillanatot Szolnokról, a hetvenes évek elejéről, a mai Baross útról, ami akkor még Beloiannisz volt, és már csak egy évig nézett ki így.
Feltételezésem szerint a hatvanas évek tíz legfejlettebb tőkés országának vezetőit vezeti láncon Johnson amerikai elnök Szolnok főutcáján. Mert bármilyen hihetetlen, a már eltűnt vagy átalakult házak előtt vonuló mozgó karikatúrák fotója 1965. május 1-jén készült a Kossuth téren.
