Nem nehéz kitalálni, hogy ez a felvétel a mai Baross és Boldog Sándor István utcák kereszteződését mutatja. Körülbelül nyolc-kilenc emelet magasból fotózva. Amit kizárólag 1982-ben lehetett megoldani, amikor már épült a jelenlegi Árkád, ám a telkén még bent állt a síneken mozgó toronydaru. Időutazás Danka István fotója segítségével.

Elsőre könnyen rávághatjuk, hogy nincs ezen a képen semmi különleges, hiszen Szolnok legforgalmasabb kereszteződése mai is nagyjából ugyanúgy néz ki, mint 37 évvel ezelőtt. Azonban, ha jobban megnézzük Danka István – a Szolnoki Megyei Tervezővállalat egykori hivatásos fotósa -, nagy valószínűséggel 1982-ben készült felvételét, akkor számtalan apró eltérést fedezhetünk fel az egykori Beloiannisz utca és Ságvári körút, azaz a mai Baross és Boldog Sándor István utcák találkozását és környékét megörökítő képen.

Kezdjük a távolabbi utcákkal, a fotó bal szélén, az úgynevezett „Fehérház” mögötti részekkel. Nyilvánvaló, hogy a pártgarázs mellett, az egykori állampárt és szatellit-szervezetei által használt parkoló helyén öt éve már ott áll az Agóra. Miként az is egyértelmű, hogy az SZTK és a Pelikán hotel közötti területen már nem földszintes házak, hanem lassan másfél évtizede a Szolnok Pláza található. És arról is sokszor írtam már, hogy a Pelikán szálló parkoló felőli végéről csak néhány éve bontották el azt a lépcsőt és rámpa-csonkot, amelyek egy meg nem valósult álom, a hoteltől a Centrumig érő, egy emelet magasságban végigfutó passzázshoz tartoztak volna.

Az állampárt székháza mögött ott sorakoznak a hatvanas években megálmodott új városközpont végül elkészült épületei. Az 1975-ben átadott Pelikán hotel, az 1979-es Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, az 1982-ben felavatott Kőolajos irodaház, az 1975-ös Vízügyi székház és az 1976-ban megnyílt Centrum. A Skálát (1979) nem láthatjuk, de az MSZMP székházával (1964) együtt végül ez volt az a hét épület, amelyek Szolnok 900 éves ünnepségeihez kapcsolódóan megszülettek. Pedig az eredeti tervek ennél jóval többről szóltak. Nemcsak a passzázs nem készült el, de a Vízügyi és a Kőolajos székházak „tükörképének” tekinthető, a mostani Pelikán parkoló helyére tervezett további irodaházak sem.

A mából nézve apróság, de érdekes például a Vízügyi székház tetején lévő vörös csillag, ami 1990-ben hunyt ki. Vagy a fotózás pillanatában éppen szerelt Tomi fényreklám a Kossuth utca sarkán lévő ház tetején. Aminek a földszintjére is érdemes egy pillantást vetni, ahol 37 évvel ezelőtt még nem ruhabolt, hanem Rádió és Televízió szaküzlet működött. A felvétel készítésekor már minimum két évtizede. Amiről csak a fiatalabbak kedvéért érdemes elmondani, hogy a szolnoki tévézés egyik fontos helyszíne volt, hiszen a hatvanas-hetvenes években sokan itt vásárolták meg életük első készülékét.

Ugyanígy érdekes az akkori Ságvári körutat átszelő zebra, ami nem sokkal később átkerült a Hubay út torkolatához. Vagy, ha már közlekedés, akkor a még működő aluljáró, ami a városon áthaladó 4-es főút korszerűsítésével, az átmenő forgalom gyorsítása érdekében épült. És, mint ilyen, Szolnok első gyalogos aluljárója volt, mígnem vendéglátóhelyekké alakították, és betömték a négy, sárga drótüveggel körbevett lejáratát. A magasból kevésbé látszik, de talán érdemes megemlíteni, hogy ezen a helyen nemcsak a város első aluljárója készült el, de itt működött Szolnokon először közlekedési lámpa is azt követően, hogy összenyitották a Ságvári körút régi – Szapáry útból kialakított – és új – a Tallinn városrész felől kiépült – nyomvonalát.

Kicsi az esélye, hogy a közeljövőben hasonló kép készülhessen Szolnok egykor legforgalmasabb kereszteződéséről. Ennek a fotónak az elkészítéséhez ugyanis az kellett, hogy a mai Árkádot tervező cég fotósa, a néhány évvel ezelőtt elhunyt Danka István felmásszon a telekre beépített toronydarura, és így nagyjából nyolc-kilenc emelet magasból felvételeket készítsen a környékről. Mivel az ezen a helyen álló egykori Nerfeld-palotát 1981-ben pusztították el, és az Árkád építése 1982-ben kezdődött, nagyon valószínű, hogy a fotós is ebben az évben dolgozott, hiszen miután az épületet tető alá hozták, a darut, és a mozgását szolgáló síneket eltávolították.