"Anya és mama segített" - válaszolta Bozsik Dávid ifjú családfakutató az Aba-Novák Kulturális Központ igazgatójának, amikor a díjátadón arról kérdezte a fiatalembert, ki segített a család múltjának a felderítésében. Másoknak az egész család, vagy éppen a település plébánosai nyújtottak támogatást.
Az elhagyott kővirágtartók úgy hozzátartoznak a szolnoki utcaképhez, mint a pestihez a kutyagumi. Csak akkor vesszük észre őket, ha beléjük botlunk. Igaz, a kutyagumi ellen ott küzdenek, itt viszont még védjük is ezeket a kőtálakat.
Mintha senkié sem lennének, vagy csak az utcán felejtették volna őket. Valamikor biztos, hogy nem kevés időt, energiát és pénzt áldoztak a létrehozásukra. De mintha az idő elsodorta volna az alkotókat. Elfelejtett dolgok a szolnoki utcákon.
Ez az épülettípus a gulyáskommunizmus jelképe is lehetne, ami valószínűleg nemcsak Szolnok városszerkezetén hagyott maradandó nyomokat. Építésük szorosan összefügg a hazai automobilizmus fejlődésével. Felbukkanásuk, legalábbis Szolnokon, a legdrágább belvárosi övezetekben is előfordulhat.
Honnan tudtuk bő negyedszázaddal ezelőtt, hogy mi megy a szolnoki mozikban, mit játszanak a Szigligetiben, vagy éppen miért érdemes elmenni valamelyik művházba? Az internet előtti világban nem mindig segítettek az újságok sem. Menni kellett az információkért.
