Szolnok egyik legimpozánsabb épülete lehetne, de csak egyike a szomorú sorsú régi házainknak. Az egykori Nemzeti Szállót nézegetve a Szapáry úton, nem tudok szabadulni a gondolattól: a szolnoki szállók meg vannak átkozva. Fényük vagy megkopik, vagy pusztulás a sorsuk. Időutazás.
Barokkosan hosszú címet kellene adni ennek az írásnak. A Szapáry és a Kossuth utcák sarkán álló épületről ugyanis nem lehet anélkül beszélni, hogy ne kerüljön szóba a Centrum-sarok, az Alföld áruház, a Fenyves áruház és természetesen a Nerfeld-palota. Néha olyan, mintha átok ülne ezen a telken.
A második világháború után megjelenő építészeti irányzat egyik első szolnoki képviselője a Kossuth téri irodaház. A hetvenes-nyolcvanas években leginkább a tetején lévő hatalmas neonreklámmal hívta fel magára a figyelmet. A szocreál építészet egyik országosan is számon tartott alkotása.
"Anya és mama segített" - válaszolta Bozsik Dávid ifjú családfakutató az Aba-Novák Kulturális Központ igazgatójának, amikor a díjátadón arról kérdezte a fiatalembert, ki segített a család múltjának a felderítésében. Másoknak az egész család, vagy éppen a település plébánosai nyújtottak támogatást.
Az elhagyott kővirágtartók úgy hozzátartoznak a szolnoki utcaképhez, mint a pestihez a kutyagumi. Csak akkor vesszük észre őket, ha beléjük botlunk. Igaz, a kutyagumi ellen ott küzdenek, itt viszont még védjük is ezeket a kőtálakat.
