Amikor egy héttel ezelőtt megírtam a Más nevekre emlékszünk című cikket, nem gondoltam, hogy lavinát indítok el. A Pártház, a Vörös csillag, a Vosztok és a Tallinn után sorra jöttek az újabb nevek, amelyek közül van, amelyik a feledés homályába veszett, és van, amelyiket a mai napig használunk. Hatvanas, Szövetség, Domus. Megvannak?
Középiskolásoknak meséltem arról, milyen volt Szolnok ifjúkoromban, és rá kellett döbbennem, hogy számomra evidens, helyi kifejezéseket nem értenek. Mert nekik nem mond semmit, vagy nem ugyanazt jelenti például a pártház, a Vörös csillag vagy éppen a Tallinn. Negyedszázados szavakat magyarázok.
"Találjátok ki, mit gyártanak ezek a gépsorok? Minden megfejtő nyer. - Írhatsz rá és vághatod, ide-oda hajthatod!" Valahogy így szólt a nyolcvanas évek egyik reklámja, ami arra akarta rávenni a fiatalokat, hogy tanuljanak papíripari szakmát. Aki Szolnok környékén hitt a reklámnak, az ma már mással foglalkozik.
Az iszonyatosan korán elhunyt Schwajda György személyében azt a nagyszerű embert gyászolom, aki megmutatta nekem, hogy mi a színház, mit jelent a groteszk, és akire mindig úgy fogok emlékezni, mint aki miatt újságíró lettem. Ha valaki még emlékszik arra a "kis koszosra", ami két évtizede a színház helyén állt, akkor az tudja: Szolnok is mennyit köszönhet Schwajda Györgynek.
Ezen a hétvégén nagyszabású programokkal emlékezik Szolnok az eddigi legnagyobb tiszai árvíz tízedik évfordulójára. Meg arra, hogy volt néhány olyan nap, amikor semmi más nem számított csak Szolnok. És a városért össze is lehetett fogni. Lehetne erre sűrűbben emlékezni?
