Lassan másfél évtizede számomra a nyár kezdetét jelzi Szolnokon. Közben meg nincs két egyforma fesztivál, amit se az állítólagos energiaválság, se a háborús vészhelyzet, se a magyar kultúra bedarálása eddig nem tudott, és remélem, soha nem is tud felszámolni. Mindegyik más, mint az előző.
A szolnoki közterületi parkolók kialakítására alkalmas terület nagysága adott, a legtöbb utcában már nem növelhető. Az autók száma, a parkolni vágyók mennyisége azonban folyamatosan növekszik. De talán vannak matematikailag megoldható problémák. Végezzünk el néhány egyszerű műveletet!
Az a jobb, ha darabra sok parkolóhely van a városban, avagy az, ha a parkolóhelyek elég szélesek ahhoz, hogy az autókból a másik autó veszélyeztetése nélkül ki lehessen szállni? Mitől függ egy parkolóhely szélessége? És van-e annak bármilyen következménye, ha egy autó két helyet foglal el?
Az alig két évtizede Szentháromság térnek nevezett közterületünkön állnak Szolnok legrégebbi épületei, első emeletes háza, de innen indult a helyi középfokú oktatás és a kórházi ellátás is. Ezekről is mesélnek azok a tablók, amelyek a Szolnok Múlt-Tár részeként kerültek a térre.
Bringával a kórházig
Nagyjából egy éve kezdték építeni a szolnoki kerékpárút-hálózat legújabb szakaszát, amelynek köszönhetően a 402-es főút mentén, azaz a Temető és a Tószegi úton is bringaúton lehet tekerni a kórházig. Nagyjából 1,5 kilométer kisebb szépséghibákkal és nagyon hiányzó folytatással.
