Sokáig nem értettem, hogy a hatvanas években készült képeslapokon miért látszik egy lőtorony a megyei könyvtár mai épületének tetején. A hatalmas vörös csillagra pedig csak akkor találtam magyarázatot, amikor elkezdtem kutakodni az épület múltja után.
Vannak táblák, amelyeket elfelednek. És vannak olyanok, amelyek senkit nem érdekelnek. Pedig van olyan, amelyik a város, van olyan, amelyik az ország múltjáról mesél, sőt, akadnak olyanok is, amelyek a jelen állapotáról panaszkodnak. Táblatúra Szolnokon.
Mondhatnánk, hogy a Bábaképző sokáig az élet körforgását szimbolizálta, és talán lehetett olyan szülésznő, aki itt tanulta a mesterségét, majd itt segített világra egy településnyi embert, végül itt fejezte be az életét. Egy sokat látott, de talán keveset emlegetett szolnoki ház.
A környezettudatosság a legkevésbé fontos szempont a szolnoki diákok körében, amikor arról döntenek, hogy mivel közlekedjenek. A legfontosabb a gyorsaság és az ár. Legalábbis ez derül ki a SzolnokIFIrkász októberi számában olvasható felmérésből.
A nádfedeles háznak, a kerti budinak, a Nemzetközi Gyermekévnek, Szamuely Tibornak, a magára hagyott kő virágtartóknak és a kint felejtett tájékoztató táblának látszólag semmi köze nincs egymáshoz. Csupán Szolnok, a múlt idő és a városban tett séta köti őket össze.
