A napokban jelent meg a SzolnokIFIrkász című városi diáklap szeptemberi száma a Hild Viktor Városi Könyvtár gondozásában. A középiskolások által írt lap második számában szó van például a gólyaavatásokról, a nyári diákmunkáról és a Verseghyről, a SztárZóna rovatban pedig Cozombolisz nyilatkozik.
Tegnap óta van szolnoki kitűzőm. Olyan, amelyik nemcsak a városhoz tartozást jelképezi, hanem azt is, hogy Szolnokon létezik civil összefogás és civil akarat. Mert a jelvény megvásárlásával az egykori Mária-szobor újbóli felállítását is támogattam.
Ahol nemcsak emlékeznek, de valamiféle emlékművet is állítanak egykori színházi nagyságoknak, ott talán van remény arra, hogy a ma színházi emlékezőire is színházi emberként emlékezzenek majd valamikor. És talán hagyomány is teremtődött.
Naponta tűnik el valami a tegnapi Szolnokból. És naponta tűnik fel valami korábban észre nem vett szolnoki érdekesség, ha éppen nem autóval vagy busszal, hanem két keréken vagy két lábon közlekedünk. Eltűnt egy reklám. Még van nyomóskút a belvárosban.
A maga nemében egyedülálló épület Szolnokon. Lassan kilencven éve áll a Baross úton, mégis alig találni róla fotókat. Úgy tűnik, évtizedek óta csak használjuk - szerencsére arra, aminek eredetileg épült -, és ritkán csodálkozunk rá szépségére. A nagypostánk.
