Örült a lelkem, amikor nekifogtak a vasútállomás előtti tér rendbetételének. Olyan sokáig láttam ezt a várost lepusztultnak és sivárnak, hogy nekem tényleg jól esik, ha valahol, valami épül, szépül. Bevallom, elfogult vagyok. Ugyanakkor a gondolkodás nélküli pazarlást is nehezen viselem. Főleg a közös kassza terhére.
Mármint a vasúti menetjegyét, ha kellemetlen perceket akar szerezni magának!
A hiba biztos bennem van - az utasban -, és nem a szolgáltatóban, a MÁV-ban.
Volt fél órám a Nyugatiban a vonat indulásáig. Gondoltam, megveszem két nappal későbbre a jegyemet.
Nem könnyű a belvárosi autós élet. Le is lehetne mondani a négykerekűről. De, amikor hideg van, ráadásul késében vagyunk az iskolából, jól jön a járgány. Ráadásul tapasztalni is lehet a volán mögül.
