Nem léphetünk kétszer ugyanabba a Tiszába (se), de lehet-e ugyanolyan a Tiszavirág Fesztivál, mint legutóbb, az előző évtizedben? Mindenkinek megvan a maga fesztiválja, ami olyan, mint ő. Vajon megbecsüljük így, hogy most már tudjuk, milyen az, ha nincs, ha nem lehet.
Alsós osztályfőnököm kedvenc mondása volt: "amilyen a mosdó, olyan a törölköző". Bár soha sem az oktatás helyzetére értette, én erre használom: amilyen az oktatás, olyan az ország ma és holnap. Meg lehet alázni a pedagógusokat, a következményét viszont nem holnap és talán nem is mi érezzük.
A Hild tér sarkánál elindult felém, de két lépés alatt végigmért és kikerült. Talán felrémlett, hogy néhány napja a vasútállomáson nem volt velem szerencséje. Pár perccel később a Hild tér másik sarkán, másik szereplővel megismétlődött a jelenet. Másokra utaznak a nyomulós kéregetőket.
Emlékeznek még a megyei rendőrség nagy médiavisszhangot kiváltott húsvét előtti akciójára, amikor drónnal fülelték le a Bercsényi és a József Attila út kereszteződésében a stoptáblát figyelmen kívül hagyó szolnoki sofőröket? Ma már nincs meg a stoptábla. Így még gázosabb az akció.
Jó ideje azon gondolkodom, hogy a jelen elhomályosíthatja-e a múltat. Sohase hittem volna, hogy egyszer még ilyesmin fogom törni a fejem. Miként azt sem, hogy a második világháború szörnyűségei után Európában hasonló dolgok történhetnek. Nagyon beárnyékolódott a győzelem napja.
