Jó ideje azon gondolkodom, hogy a jelen elhomályosíthatja-e a múltat. Sohase hittem volna, hogy egyszer még ilyesmin fogom törni a fejem. Miként azt sem, hogy a második világháború szörnyűségei után Európában hasonló dolgok történhetnek. Nagyon beárnyékolódott a győzelem napja.
A szabad sajtóhoz nemcsak megfelelő törvényi és gazdasági háttér, felkészült újságírók kellenek, hanem igényes, tájékozódni akaró, kételkedni tudó kiművelt emberfők is. Csak így van értelme feltenni a kérdést, hogy a média befolyásolni vagy informálni akar-e. A sajtószabadság nemzetközi napja van.
Hétköznapok, amiben van egy közel másfél hónapig utazó képeslap, két szürreális élmény a szolnoki vasútállomáson, meg hetvenhét elvesztegetett perc a bankban, ahol négyen próbálták bebizonyítani, hogy értenek ahhoz, amivel foglalkoznak. Kalandok, amik miatt kalandvágy tombol bennem.
Húsvét előtt Szolnok azzal került be a hírfolyamokba, hogy a megyei rendőr-főkapitányság drónt alkalmazva fülelte le a Bercsényi és a József Attila út kereszteződésében lévő Stop-táblát figyelmen kívül hagyó autósokat. A kommentek alapján sem ez volt a rendőrség legjobb ötlete.
Nehezen, de rászántam magam egy kis lakáskorszerűsítésre. Hozzáértő ismerősöm nem volt, viszont a Google a barátom. Szolnokra szűkítve kerestem. És, ha már egy kisebb készpénzösszeget költök, ráadásul piacgazdaságban élünk, gondoltam, legyen verseny. Túl vagyok rajta. Nem lett.
