Beleszólhatunk az országunk dolgaiba, vagy nekünk csak elfogadni lehet, amit "fentről" mondanak? A demokráciához való viszonyunkról is képet fest az elmúlt év, ami szólhatott volna arról, hogy végre leveszi az ország Kádár köpönyegét, végre túllépünk önös, rövidtávú érdekeinken.
Szolnokot érinti az Erasmus-ügy? Tudom, aki nem használ eurót, annak mindegy az árfolyam, ahogy a fával fűtőknek is érdektelen a földgáz világpiaci ára. Önmagunknak hazudni mindig kényelmesebb, mint a gondokkal szembenézni. Az Erasmus nélkül lemaradunk. Szolnok is.
A jászberényieket többször figyelmeztették, rosszul járhat a város, ha nem kormánypárti városvezetőt és testületet választanak. A jászberényiek többsége karakán polgár, nem enged a megfélemlítésnek. Nemcsak a kormánypártot küldték le a pályáról. Ami Szolnokról is érdekes.
Úgy tudom, nagyszüleim és testvéreik közül hatan lehettek katonák 1943-ban. Mindannyian az előző század tízes-húszas éveiben születtek, tehát fiatalemberek voltak. A doni katasztrófát túlélték, de négyen, hosszú éveket töltöttek hadifogságban. Inkább áldozatok voltak, mint hősök.
Nem tudhatom, hogy évek, pláne évtizedek távlatából mire emlékszünk majd 2022-ből, benne Szolnok tavalyi évéről. Abban azonban biztos vagyok, hogy senki sem szeretett volna ilyen évet, miként abban is, hogy egy év minősége rajtunk is múlik. Szubjektív, szolnoki fókuszú visszatekintő 2022-re.
