A városi együttélés különösen nehéz, ha valami szokatlan történik. Például az amúgy csendes utcában új házat kezdenek építeni. Ilyenkor más az érdeke a leendő tulajdonosnak, a kivitelezésben közreműködőknek és az akaratukon kívül egy felfordulás közepén élő szomszédoknak.
Csak egy egyszerű szolnoki vagyok, nem tudom, mit lehetne tenni, de azt érzem, addig kellene tenni, amíg nem lesz nagyobb baj. Csupán ismételni tudom magam: szerintem Szolnok belvárosa nem versenypálya. A változáshoz tragédia kell, vagy megoldja a rendőrség hathatós fellépése?
Szolnok Pletykafalu, Partoskápolna és Czakókert városrészeiben, vagyis a 4-es számú települési egyéni választókerületünkben vasárnap legalább nem "keszthelyiesedünk". Négyen indulnak a megüresedett önkormányzati képviselői mandátumért, aminek sorsa Szolnok egészét érint.
Nem léphetünk kétszer ugyanabba a Tiszába (se), de lehet-e ugyanolyan a Tiszavirág Fesztivál, mint legutóbb, az előző évtizedben? Mindenkinek megvan a maga fesztiválja, ami olyan, mint ő. Vajon megbecsüljük így, hogy most már tudjuk, milyen az, ha nincs, ha nem lehet.
Alsós osztályfőnököm kedvenc mondása volt: "amilyen a mosdó, olyan a törölköző". Bár soha sem az oktatás helyzetére értette, én erre használom: amilyen az oktatás, olyan az ország ma és holnap. Meg lehet alázni a pedagógusokat, a következményét viszont nem holnap és talán nem is mi érezzük.
