Nekem biztos, hogy érdekesek a Naplóm rovatban megjelent írások. Nagyjából kirajzolják, mikor min gondolkodtam, bosszankodtam. Szolnoki tűzijáték és Szent István nap, rezsiárak miatt bezáró kulturális intézmények, vágyott közösségi költségvetés, oktatási problémák, magunk becsapása.
Hazugság, hogy üzemanyaghiány lenne szolnoki benzinkutakon. Az igazság, hogy környezetvédelmi szempontok vezérelnek bennünket. Az sem igaz, hogy néhány szolnoki boltból eltűnt a cukor, mert a valóság a kollektív egészségvédelem. A gyorsétterem PR-ját sem kellene félreérteni!
Nekünk már annyira jó dolgunk van, hogy ha újabb sikerekről akarunk beszámolni, akkor ahhoz előbb valamit tönkre kell tenni. Persze, ha jobban belegondolok, nincs ebben semmi új, hiszen mennyi mindent hagytunk már lerohadni, hogy aztán ünnepeljük a felújítását. Így élünk mi itt.
A drón veszélyes fegyver. Különösen közlekedési rendőrök kezében. Könnyen keltheti ugyanis azt az érzetet, hogy hasznos a használata. Nem mondom, fontos ellenőrizni a Stop-tábláknál meg nem állókat, de szerintem Szolnokon veszélyesebbek például a driftelve kanyarodók.
Miként a piac, a temető és a kupleráj, úgy a posta is sokat elárul egy országról és egy városról. Még akkor is, ha a hiányuk miatt esetleg észrevehetetlenek. És még egy igazság, amit úgy tűnik, nem akarunk megtanulni: az állam a legrosszabb gazda. A Magyar Posta mellett elment a világ.
