Lassan véget ér ez az év. Hogy pontosan milyen is volt, azt szerintem majd csak évek múlva tudjuk objektíven megmondani. A blogSzolnok január 4-ig nem frissül, így gondoltam, legyen az idei utolsó bejegyzés egy szubjektív válogatás 2020 számomra valamiért fontos cikkeiből.
Mióta a vírus miatt ingyen lehet Szolnokon parkolni, úgy tűnik, sokan ezt úgy értelmezik, bárhol, bármennyi időre ott lehet hagyni az autót. Rendőreinknek meg vagy nincs ideje ilyesmire, vagy nem érdekli őket, hogy totális visszafejlődésben van a szolnoki közlekedési kultúra.
Ma már mindenki zsebében ott lapul egy komplett tévéstúdió, ami elegendő ahhoz, hogy a közösségi oldalakon megosztható filmeket készíthessen szinte bárki. Ez pedig sokakban tévképzeteket kelt. Mert lehet úgy valódi a tájékoztatás, ha kérdezni nem, csak "közleményeket" nézni lehet?
Tulajdonképpen nem történt semmi. Az élet nem állt meg, a gyárak termelnek és a vírus is tombol. Csupán eltűnt öt darab köztéri dombormű Szolnokról. Ma még néhányan emlékeznek rájuk. Holnapra az emlékük is ködbe vész. Miként a rendőrség sikertelen nyomozása is. Túllépünk mindenen.
Azon szerencsések közé tartozom, aki a nappalijából élvezhette a Vígszínház idén 30 éves A padlás című musicaljének 999. előadását. Fizettem érte, online nézhettem, kiváló minőségű volt. A végén, amikor taps nélkül hajoltak meg a színészek, mégis elszorult a szívem. Ez a jövő?
