Lesz, aki úgy érzi, ötven nyugodt nap következik az életében, mert nem bosszantom azzal, hogy mást merek gondolni, mint ő (szerinte: hülyeségeket). De vannak néhány százan, akiknek talán hiányozni fog a napi frissítés. Igazából miattuk próbálok naponta letenni valamit Szolnok asztalára.
Van egy megyei jogú város Magyarországon, ahol a nemrég megválasztott polgármester úgy döntött, át kell dolgozni a városrendezési tervet, mert az - és most a városvezető szavait a Magyar Távirati Iroda (MTI) alapján idézném - "nem a lakók, hanem a vállalkozói érdeket" szolgálja.
Álmom, főleg, amikor nem álmodhatok, hogy legyen egy olyan gépem, ami pontosan kiírja az emberek gondolatait. Szívesen rákapcsolnám azokra, akik éjfél körül Szolnokon, preparált kipufogójú autókkal és motorokkal száguldoznak. Meg azokra, akik tehetnének ez ellen, de nem tesznek. Élvezik?
Kiengedtem magam a szabad világba, és pár nap után megállhatatlan, hogy ne írjak újra a koronavírusról. Azzal kellene kezdenem, hogy a maszkviselés nem férfias. A maszkviselés betartatása meg nem tudjuk, kinek a feladata. Lassan olyan lesz a maszk, mint az adó. Kell, de csak másra vonatkozzon.
Holnap kellene kiraknom ezt a cikket. Mert, ha csak ma emlékezünk, emlékeztetünk, akkor az nem több, mint egy lassan erodálódó hivatalos ünnep, pillanatnyi fellángolás, politikai haszonszerzés. Holott egész évben (is) beszélhetnék arról, hogy például Szolnoknak mit jelentett Trianon.
