Hamarosan megemlékezhetünk a Tisza valaha mért legnagyobb szolnoki vízállásáról - a 2000-es nagy árvízről -, az 1041 centiről, miközben a folyón jelenleg nagyjából mínusz 100 centiméter mérhető. Igaz, nem is nagyon használjuk semmire ezt a szeszélyesen ingadozó vizet.
Huszonkettedik nap. Téli időt mutató kvarcóra. Vágyakozás a vasúti helyjegyfoglalás iránt. Hogyan kell házat alapozni? A másfél éves Csabikával tanulmányozzuk. Éjszaka felbőgő motorok, és békén hagyott rendőrök. Egy öreg fenyő, egy fiatal vérszilva és megfigyelt madarak. Így telnek a napok.
Hétköznapokon is olyan üres Szolnok, mint máskor egy nagyon hideg vagy forró, tulajdonképpen lusta vasárnap délutánon. Ezeket az alkalmakat szoktam fotózásra használni. Most is fotóztam. Mert el akarom tenni a városnak ezt az arcait, hogy majd lehessen viszonyítani. Képgaléria.
Egyébként jól hangzana, de ez most egy hülye mondat. Pedig igaz. Természetesen ne úgy legyünk pozitívak, és még véletlenül sem akarok a vírussal viccelődni. De a pozitív szót használni akarom. Mert így próbálok gondolkodni és hozzáállni ehhez az egész, fura helyzethez. Magamnak írogatok.
Önkéntes lakásfogságra ítélve olykor Zoránt dúdolok: "Hogy értsd, egy pohár víz mit ér/Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell". Máskor meg az Őrnagy úr jut eszembe, aki azért vágatta le és varratta fel a gombokat a bakáival, hogy ne unatkozzanak, ne gondolkodjanak. Magamnak írogatok.
