Az elmúlt hét egyik, az országot is bejáró szolnoki híre volt, hogy végre nálunk is sikerült valakinek alaposan túllépnie a városban, a megengedett sebességet. Elsőre értelmetlen bulvárhírnek minősítettem a közlést. Másodikra viszont elgondolkodtam a szolnoki közlekedéskultúrán.
Soha nem örültünk még annyira Szolnokon kívüli beruházásnak, mint az Albertirsa és Üllő közötti M4-es átadásának. Nem véletlenül volt nagy tolongás a szalagátvágón, pedig pár év múlva a napra se fogunk emlékezni, amikor először vezethettünk lakott terület érintése nélkül a fővárosba.
Tudom, olyan munkaerőhiány van, hogy az ember akkor dolgoztat szakival, amikor az ráér. Azt is tudom, Magyarországon a szakszervezetek csak azért vannak, hogy néhány funkcionáriusnak legyen elfoglaltsága. Mindezek ellenére ragaszkodnék a hétvégék nyugalmához.
Nem akarok ünneprontó lenni. A magyar kultúra napja szolnoki ünnepségén kitüntetetteknek gratulálok. Sőt! Őze Áronék verses-zenés összeállítása is kiváló volt. Ugyanakkor a kitüntetések átadása ismét vállalhatatlanra sikeredett. A díjazottakhoz és Szolnokhoz volt méltatlan.
Helyi rendőrök sorra bírságolták a Szolnok ABC és az állomás nagyparkolója közötti út bal oldalán, a valóban tilosban álló autókat az éve egyik első napján. Nem tudom, közben gondolkodtak-e azon, vajon miért van ott naponta rengeteg szabálysértő. És tesznek-e valami javaslatot?
