Szolnok, 1944. november 4. A város XX. századi történelmének fontos dátuma. Már csak az a kérdés, milyen magyarázat kerül mellé. Felszabadulás? Megszállás? Egy korszak vége, egy új kezdete? Cseberből vederbe? A mai Szolnok születésének első momentuma? Nem kellene hallgatnunk róla.
Hetek óta el van csavarva az SZTK melletti behajtani tilos tábla. A sokadik autót láttam a tilosba bekanyarodni. Nem tudom, kinek a dolga a városban lévő közlekedési táblák felügyelete, de hogy nem teszi a dolgát, az biztos. Aztán, ha majd baj lesz, következhet a magyarázkodás.
Nem tudom, hogy a történelem valóban ismétli-e önmagát, és igaz vagy sem, hogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. Mostanában azonban van egy olyan érzésem, hogy léteznek eufórikus októberi napok, amik után megbicsaklik valami, de jön egy újabb, reménykeltő október.
Van úgy, hogy az ember nyakába szakad a városban működő közműszolgáltatók ügyfélszolgálatainak a felkeresése. Ilyenkor töményen szembesül a "szolgáltató" kifejezés értelmezési lehetőségeivel. Néhol ügyfélnek, máshol alattvalónak érzi magát. Pedig szolgáltatást vesz igénybe.
Kérem, vigyázzanak, a kampány vasárnap véget ér, a szavazóurnák záródnak! Aztán öt évig azt esszük, amit közösen kifőztünk. Nincs apelláta, hogy nem is szavaztam, nem rá szavaztam, nem ezt ígérték. Ha nem is életre szóló, de minimum öt éves kapcsolatról döntünk október 13-án.
