Hónapok óta éreztem, hogy baj lesz. De persze folyamatosan azzal nyugtatgattam magam, hogy az előjelek nem is olyan vészesek, és majd minden megoldódik. Magától. Természetesen nem így történt. Aztán, amikor elindult a lavina, akkor aztán csőstől jött a baj. Ezért akadozott az oldal.
Szeretnénk elfelejteni ezt a napot, amit utoljára 28 éve ünnepeltettek meg velünk rendesen. Szolnokon is. Mert itt is lengett a vörös zászló, osztották a jutalmakat, avattak és zengett az internacionálé meg a szovjet himnusz. Akkor senki nem gondolta, hogy egy-két év, és inkább nem is beszélünk róla.
Ha minden így marad, akkor hamarosan a szépen felújított Szapáry útra is keresztet vethetünk, mert a hosszadalmas és gondos beruházás közben egy dolgot nem sikerült megoldani. Olyasmit, ami még pénzbe se nagyon került volna, mégis meghosszabbíthatná az utca élettartamát. A kamionok kitiltását.
Nem örülök, hogy igazam lett. Nem is azért ütöm le az alig két hónapja átadott Ady Endre út friss feltúrásának magas labdáját, hogy a "sikerembe" sütkérezzek, hanem mert megüt a guta. A dugók, a közösből kidobott pénz miatt, meg mert mindannyian pontosan tudjuk, két-háromhavonta ugyanez lesz.
Az a hír járja a városban, hogy a Tiszaliget bejáratánál 1970 óta álló Fáklyavivő című szobor elbontását tervezik, hogy helyére, nem túl kreatív és egyedi ötlettől vezérelve Szolnok felirat kerüljön. Nem tudom, milyen körben vitatnak meg egy ilyen döntést, ezért itt fűznék hozzá megjegyzéseket.
