Nagy híve vagyok a Sóház utcai, úttestbe süllyeszthető tuskóknak, amelyek esélyt adnak a Tisza-partnak. Működtetésével kapcsolatban már vannak fenntartásaim. A rapszodikusság okozta kellemetlenség csökkentésére pedig a Magyar utcai fejlesztés okán tennék egy javaslatot.
Az idei Szolnok napi rendezvények bebizonyították: ez egy karakán város. Ahol persze könnyen kellemetlen helyzetbe lehet hozni bárkit, és ez tényleg egy vasutas település, ahol a legvasutasabb vasutas is dolgozik. Pár gondolat csak azokról az eseményekről, amikre eljutottam.
"Amíg nem volt Facebook, csak a családod tudta, hogy hülye vagy" - olvastam a közösségi oldalon közzétett mémben. Nem sokkal egy olyan poszt után, ami Szolnok vitathatatlan sikeréről beszámoló cikket osztott meg. Szolnok a Hármas-Körös és a Tápió partján fekszik? Jaj!
Emlékeznek a Markos-Nádas duó A kőbe zárt lélek ember című, a vizelési gondokkal küzdő Józsi bácsis számára? Amiben Józsi bácsi fia arra panaszkodik, hogy egy kocsi ganét nem tud arrébb tolni, mert mindig zaklatják. Hónapok óta így érzem maga a telefonszolgáltatóm miatt.
Az elmúlt hét évben soha nem szóltam előre, igaz, nem is háborgott miatta senki. Mondhatom, ennyi idő alatt hagyománnyá lett, hogy évente kétszer, hosszabb-rövidebb ideig nem új anyagok jelennek meg a blogSzolnokon, hanem csak válogatás az előző időszakból. Itt is indul a nyár.
