Szolnokról Budapestre vonattal utazni egyfajta szerencsejáték. Akik ezt naponta vagy rendszeresen művelik, függő szerencsejátékosok. Munkájuk miatt az életük függ a vasúttól. Kár, hogy sem a MÁV-nak, sem a lakóhelyüknek nem fontos a kiszámíthatóság. Páriák a vasút fogságában.
Játszhatunk a vesszőkkel (is). A Tiszaligeti strandot bezárni nem kell félnetek jó lesz. Csak ez a játék milliárdokba fájhat, és akár több nyárra strand nélkül maradhat a Tisza fővárosa, a vizek városa. A Dami emléke és Pécs rémképe kísért. Talán nem mind ellenség, aki gondolkodik.
Nagy híve vagyok a Sóház utcai, úttestbe süllyeszthető tuskóknak, amelyek esélyt adnak a Tisza-partnak. Működtetésével kapcsolatban már vannak fenntartásaim. A rapszodikusság okozta kellemetlenség csökkentésére pedig a Magyar utcai fejlesztés okán tennék egy javaslatot.
Az idei Szolnok napi rendezvények bebizonyították: ez egy karakán város. Ahol persze könnyen kellemetlen helyzetbe lehet hozni bárkit, és ez tényleg egy vasutas település, ahol a legvasutasabb vasutas is dolgozik. Pár gondolat csak azokról az eseményekről, amikre eljutottam.
"Amíg nem volt Facebook, csak a családod tudta, hogy hülye vagy" - olvastam a közösségi oldalon közzétett mémben. Nem sokkal egy olyan poszt után, ami Szolnok vitathatatlan sikeréről beszámoló cikket osztott meg. Szolnok a Hármas-Körös és a Tápió partján fekszik? Jaj!
