Soha nem dohányoztam, és eddig alapvetően toleráns voltam azokkal, akiknek a cigi a szenvedélye. Az elmúlt hetekben azonban valami kezd bennem megváltozni. Talán azért, mert néhányszor a frászt hozták rám eldobott csikkekkel. Nem egyértelmű, hogy amit meggyújtunk, azt el is kell oltani?
Ez a fénykép valamikor a hatvanas években készült Szolnokon. A Zagyván vagy a Tiszán, valamelyik tavaszi árhullám levonulásakor. A fél évszázados felvételen azonban nem a hely az igazán érdekes, hanem ez elkapott jelenet. Zseniális pillanat, aminek a mára is vonatkoztatható értelmezései lehetnek.
Amikor nincs évforduló, hajlamosak vagyunk megfeledkezni az 1986. április 26-án hajnalban történtekről. Amiről napokkal később szereztünk tudomást, és talán ma sem tudjuk pontosan, mi történt, milyen következményei voltak és lesznek. Mindenesetre Szolnokon is cinikus időkben történt.
A szelektív hulladékgyűjtés, a kerékpáros közlekedés támogatása, a hatalmas zöld felületek ápolása, a szennyvíz megfelelő kezelése mind nagyon fontos egy önmagát fenntarthatónak meghatározni akaró város életében. Miként az lehetne a múlt maradványainak megfelelő kezelése is.
Miért kell olyasmit csinálni, ami senkinek sem jó, senkinek sem származik belőle előnye, ráadásul a végrehajtók dicséretet sem kapnak érte. Viszont ártanak maguknak, a munkahelyüknek és annak is, akire hivatkozva cselekszenek. Szombat délelőtt, amikor a miniszterelnök Szolnokra érkezett.
