Nem szokásom az oldalt vasárnap frissíteni, miként az is ritka, hogy más médiumok írásaira reagáljak. De a szoljon.hu-n tegnap megjelent Mi lesz a Tündével? című cikk, és benne Lipóczki János megszólalása annyira felbosszantott, hogy kivételt teszek. Ne hülyítsük a szolnokiakat!
Negyedszázaddal ezelőtt már tette a dolgát Szolnok első, szabadon választott képviselő-testülete, amely addigra a tanácselnököt váltó polgármester megválasztásán is túl volt. Őszintén megmondom, azt hittem, nagyobb feneket kerítünk az évfordulónak. Szerintem nincs mit szégyellni ezen a 25 éven.
Ami a Tündével történt, az számomra kicsit olyan, mint amikor valaki a város legjobb éttermébe susogós melegítőben megy a vasárnapi családi ebédre. Mást gondolunk a világról. Nem állítom, hogy az a helyes, amit én. Ám ettől még sirathatom a Tündét, Szolnokot és magamat.
Az idei október 22-e reggel és délelőtt sokaknak marad emlékezetes. Egy tragédiából kifolyólag ugyanis lényegében megbénult egész Szolnok és a tiszántúli települések egy része. Lassan két héttel az események után talán érdemes lehet a dolog tanulságairól is beszélni.
Ha Marty McFly ma véletlenül Szolnokra érkezik, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Doki időgépét valaki megbuherálta, mert nemcsak időben, de térben is ugrott. Persze, ha ez előfordul, cseppet sem fogok csodálkozni, ha Marty nem egy DeLoreannel, hanem egy Skoda Rapiddal érkezik.
