Biztos vagyok benne, hogy amint népcsoportoknál sem lehet egy-egy személy tettei alapján általánosítani, úgy néhány motoros szellemi képességei alapján sem szabad a két keréken közlekedőket egy kalap alá venni. Pedig az utóbbi napok tapasztalatai alapján nagy a kísértés.
Tessék nekem ígérni és megmutatni, hogy eddig mit tetszettek csinálni! Nem a választások előtt néhány héttel, hanem az addig hátralévő öt-hat hónapban. Mert felelősséggel akarom eldönteni, hogy kire, kikre bízzam a város irányítását.
Amikor a nemzeti ünnepek alkalmából kitüntetéseket adnak át, először mindig úgy nézem át a listákat, hogy vannak-e rajta ismerőseim. Aztán meg úgy, vannak-e az idei kitüntetettek között szolnokiak. Mert így kézzelfoghatóbbak az elismerések és örülni is könnyebb.
Álmomban csönget egy picit. Mármint azon villamosok valamelyike, amelyek szerintem pár évtized múlva Szolnok közösségi közlekedését meghatározhatnák. Mert, ha egy picit is hiszünk a gazdaság fellendülésében, akkor az autókkal és buszokkal szembeni alternatívákban is gondolkodnunk kell.
Amennyiben egy-egy utcai kéregető alapján általánosítunk a rászorulókat illetően, könnyen tévútra tévedhetünk. Aminek az lehet az egyik következménye, hogy még indokolt esetben sem nyílik ki a pénztárcánk. Szolnokon sem egyszerű a helyzet.
