Ugyanazon a napon, amikor Szolnokot az első és egyben legsúlyosabb szövetséges légitámadás érte 1944. június 2-án, Debrecen sem kerülhette el sorsát. A két esemény között ma a legnagyobb különbség, hogy a debreceni Déri Múzeumban időszaki kiállítás emlékeztet az áldozatokra (is).
A kobakom folyamatosan a tárna ácsolt oszlopain koppant, mert minden, a föld alatt töltött perccel nehezebben tudtam felfogni, hogy önszántából miért lett valaki bányász. Több mint negyven éve először, legutóbb három évtizede és most újra a salgótarjáni Bányamúzeumban jártam.
Szolnok 1944-es bombázásait a 80. évfordulón annak ellenére sem sikerült elmesélni és megmutatni, hogy elvileg két intézményünk is illetékes lehetett volna. Aki mégis szeretné megérteni, anno mi is történt itt, az december végéig feltétlenül nézze meg Győrben a "24x a pokolban" című kiállítást.
Annyira elromlott minden ebben a világban, hogy az egészet ott kellene újrakezdeni, ahonnan Noé indult. Elhinnénk bárkinek is, hogy ilyesmire készül? Ebből az abszurd helyzetből indul ki a már Magyarországon is díjazott Csónak című dráma, ami aztán hétköznapi jelenetekből áll össze.
A képeslapok különleges forrásai egy város történelmének. Egyrészt eltűnt házakat, tereket, hangulatokat őriznek, miközben arról is mesélnek, kik és mikor kezdték a várost fotózni, aztán a képeiket árusítani. Persze az anzikszok hátoldala is érdekes, hiszen személyes történeteket őriznek.
