Mi maradt az egykori építészeti alkotásokból, milyen kézzelfogható bizonyítékok szemléltetik Szolnok történelmi jellegzetességeit? Mikor, milyen lehetett a vár és a város? Ezekre a kérdésekre keresi a választ sorozatában Dr. Kertész Róbert. Ezúttal egy 1750 körül készült szoborról is szó lesz.
Vendégposzt: Régészeti utazások (5.)
Amennyiben a hajdani nyugati várkapu helyén át szeretnénk elhagyni az erősséget, akkor nem kell mást tennünk, mint a vár és a tőle nyugatra fekvő város között közvetlen összeköttetést biztosító Zagyva-hídon átkelnünk. A 16. század közepétől áll híd ugyanitt, és az is bizonyos, hogy a 18. században egy szakasza felhúzható volt.
Szomorú tény, hogy a középkori és kora újkori városból ma már szinte semmi nem látható. Közvetlenül a Tisza-parton, a Verseghy park es a Tisza Szálló helyén a 18-19. században álló hatalmas sóraktárak, azaz sóházak is nyomtalanul eltűntek. Emléküket ma már egyedül a Sóház utca elnevezése idézi fel. Ahogy haladunk visszafelé az időben, úgy ismereteink is egyre hézagosabbá válnak. A hadmérnöki felmérések és történeti térképek adatai alapján Kaposvári Gyula múzeumigazgató mutatott rá először, hogy 1551-től a városkapuhoz vezető egyetlen főút/országút nyomvonala a jelenlegi Kossuth útéval megegyező lehetett. Emellett talán a Tabán városrész zegzugos utcaszerkezete őrizhette meg részben a múlt nyomait.
A kora újkori időszak legrégebbi fennmaradt, lenyűgöző szépségű emléke a jelenlegi Dr. Balogh Kálmán utca és Pólya Tibor utca találkozásánál található Immaculata/Szeplőtelen Fogantatás-szobor. A barokk szobrászművészet e jellegzetes szolnoki alkotása 1750 körül készült és műemléki védelmet élvez. A kovácsoltvas kerítéssel övezett területen, hasáb alakú talapzat, homloksíkján kartusban címerpajzs, a város pelikános címerével. A talapzatra helyezték azt a karcsú, kannelúra nélküli oszlopot, melynek tetején a fölfelé tekintő Szűz Mária áll, feje körül csillagkoszorúval, lába alatt a földgolyóval és a kígyóval.
A várost övező erődítést, az 1551-ben épített palánkfal és az előtte lemélyített vizesárok elhelyezkedését viszont pontosan ismerjük. A városárok nyomvonalára elsőként a Kossuth tér 1. szám alatti irodaház 1952-1954 közötti építkezésen találtak rá, ahol 7-8 méter mélységből török és török kori leletek kerültek napvilágra, melyek egyértelműen igazolták, hogy az árok nyugati szakasza a Kossuth tér keleti szélén húzódott. Ezen vizesárok újabb részleteire 1971-ben az Ady Endre út 5. számú tízemeletes lakóház előtti szennyvízcsatorna kiásásakor, valamint a Szolnok ispán körúti tízemeletes házsor 9. számú épületének alapozásakor lelt rá Kaposvári Gyula.
Dr. Kertész Róbert
