Ügy lesz?

A jelenlegi képviselőtestület hivatali idejének lassan a harmada eltelt, és úgy tűnik, most jutottak el odáig, hogy az előző időszakból két olyan ügyet sikerül felmutatni, amelyekből akár még komoly vizsgálatok is lehetnek. A feltételes módot az elmúlt 37 évben rám rakódott szkepticizmus indokolja, amit nagyjából úgy tudnék összefoglalni, hogy ugye ez egy következmények nélküli ország, itt a közöst sajátosan értelmező politikacsináló még soha sem ütötte meg a bokáját. Továbbá érzékelhető az elvileg független bíróság, ügyészség és rendőrség munkavégzési sebessége, tehát azt is joggal gondolhatja a hozzám hasonló „mindent szarozó”, hogy belátható időn belül ezek az ügyek sem fognak a végükre érni. Megkockáztatom, ebben a ciklusban teljeskörű, minden kérdésre választ adó vizsgálat, azt követően bírósági szakasz, és megnyugtató jogerős felmentő vagy elmarasztaló ítélet sem fog születni. Azaz a jelenlegi képviselőtestület hivatali idejének maradék kétharmadára kaptak két újabb gumicsontot, amit lehet az aktuális szükségleteknek megfelelően rágcsálni.

Félreértés ne essék! A zűrös vagy annak tűnő ügyek felderítését rendkívül fontosnak tartom, különösen a lakóhelyem esetében, ahol – mint arra már többször utaltam – a képviselőimnek engedem át a személyes döntési jogaim egy részét. Magyarul, ha ők valamit kivizsgálnak vagy sem, az pontosan olyan, mintha én (mi) tenném vagy sem. Csak itt az önkormányzati képviselők felelőssége sokkal nagyobb, hiszen helyettem, helyettünk önthetnek tiszta vizet egy vagy több pohárba. Mindezek miatt sem értem, hogy a két ügy – a színházberuházás és a Városfejlesztő Zrt. korábbi tevékenysége – miért csak másfél évvel a jelenlegi testület megválasztása után jutott jelen szakaszába, azaz, amikor a testület által felkért vizsgáló valamilyen megállapítást tettek. És miért éppen ez a két ügy vagy csak ez a két ügy? A magam részéről ugyanis azt gondoltam volna, hogy az új testület minden tagjának elemi érdeke, hogy tiszta lappal indíthassa a ciklusát. Függetlenül attól, hogy milyen párti és hogyan viszonyul a polgármesterhez vagy a többi képviselőhöz. Hiszen, hogyan lehet úgy felelősen dönteni és, a szolnokiakat képviselni, ha nem tiszta, hanem zavaros vagy éppen koszos vizek úszkálnak a város poharaiban? (Hogy már teljes legyen a hasonlataim képzavara.)

A véget nem érő, illetve le nem zárható zavaros ügyek – függetlenül azok tartalmától és jogosságától – ráadásul nem segítik, hanem inkább akadályozzák a város működését és így fejlődését. És nem elsősorban azért, mert energiákat kötnek le. Hanem mert Szolnok jövője szempontjából már látszat- vagy pótcselekvésnek tekinthetők, amelyek immár csak és kizárólag arra jók, hogy képviselőtestület tagjai egymást gyepálják, az eddigieknél is jobban gyűlöljék egymást, azaz a város helyett még inkább önmagukkal legyenek elfoglalva. Mindezek következménye pedig az lehet, hogy Szolnok életében úgy telik el ez az öt év, hogy majdan vizsgálható „ügyek” nem teremtődnek. Az „ügyekhez” ugyanis a szócséplés helyett munkavégzés kell. Fizikai alkotás. Márpedig jelenleg nem úgy tűnik, hogy a jelenlegi tizenhét tehetetlen emberünk mandátuma alatt, bármi érdemi történik a gumicsont termelésen és rágicsáláson túl.
És talán másoknak is világos, hogy mindennek kik a legnagyobb vesztesei?


