A Baross és a Csarnok utca sarkán álló földszintes épületben minden bizonnyal már a 19. század utolsó éveiben is boltok működtek. És nem volt ez másként a múlt század harmincas éveiben sem, amikor a vasútfelőli sarokra Madas Mihály felépítette a bérházát, amivel szemben akkor Kalmár Mór vaskereskedése működött, ahol például kerékpárokat is lehetett kapni. Ez az üzlet minden bizonnyal a második világháború vészterhes éveiben szűnt meg, és ha 1945 után ki is nyitott, az ötvenes évekre államosították. Őszintén megmondom, nem tudom, hogy az egykori vaskereskedés helyén mikor nyitottak vendéglátóipari egységet, az azonban bizonyos, hogy abban a földszintes házban utoljára a Tiszavirág espresso működött.

Az épület utolsó hónapjairól – hasonlóan a Madas-házhoz – több fotó is fennmaradt, leginkább a 4-es főút rekonstrukciója miatt, aminek megörökítését nemcsak az érintett vállalatok érezték feladatuknak, de az állampárt helyi szervezetei is. Merthogy az egykori Tiszavirág mellett, a Baross/Beloiannisz út 3. számú telken álló, a mellékelt felvételen is látható klinker téglás épületben alapították meg 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP) a szolnoki csoportját. Ám az épületet, az utca páratlan oldalán a nagykereszteződéstől a Hősök teréig állókhoz hasonlóan, ez sem mentette meg, csupán a rajta lévő emléktáblát, amelyet 1973-ban áthelyezték az akkor már álló új pártház falára.

Ha jól tudom – de, ha nem, akkor majd szerencsére kijavítanak – a Tiszavirág espresso úgy szűnt meg, hogy ugyanezen a néven nem nyílt új egység a városban. Hogy azért-e, mert a menetközben épülő új vendéglátóhelyek – például a Rétes cukrászda a Ságvári körúton – már megkapták az egyedi nevüket, avagy azért, mert később akarták valahol a Tiszavirág nevet újra hasznosítani, ám erre a szocializmusban már nem került sor, ez még kérdés. Mindenesetre az espresso 1973 elején bezárt, majd kipakolták, és mint a mellékelt fotón látszik, kora nyárra ki is belezték. Nem véletlenül, hiszen a területet 1973. augusztus végére át kellett adni a 4-es rekonstrukcióját végző vállalatoknak.

Az épülettel együtt tűnhetett el erről a helyről a járda szélén álló, a hetvenes évekre annyira jellemző ostorlámpa, a Kádár-kor utcabútorai közé tartozó szemeteskuka, és a különös alakú villanyszekrény doboz is. És a fotózás után nem sokkal szűnhetett meg a Csarnok utca elején lévő alkalmi elárusító hely is, ahol 1973 tavaszán, kora nyarán éppen virágokat is kínáltak. Amik között valaki hű, de nagyon kurta miniszoknyában válogatott! De hát az ilyen viselet is hozzátartozott a korabeli, átalakuló szolnoki utcaképhez, miként a bontás alatt lévő vagy éppen épülő házak.