Gyűjtői vallomással kell kezdenem. Sokszáz darabos szolnoki képeslapgyűjteményem van, de még mindig akadnak olyan kisnyomtatványok, amelyek létezéséről fotók, képek, netes megjelenések alapján ugyan tudok, de a saját katalógusomból hiányoznak. Ugyanakkor több évtizedes szenvedélyes gyűjtés után azt is tudom, hogy bizonyos lapok felbukkanását nem lehet siettetni. Türelem és szerencse kell, mert előbb-utóbb minden képeslap megszerezhető lesz. A türelmet ebben az esetben években kell mérni, mert a mellékelt képeslap felbukkanására nagyjából egy évtizedig vártam. Egész pontosan azóta, hogy az egyik helytörténeti előadásomon Gaál Zoltán, a Dreher étterem tulajdonosa felhívta a figyelmemet arra, hogy a Baross és a Kápolna utca sarkán álló háznak nem volt mindig két tornya. És nekem olyan képeslap kellett, amin a Hasznos-háznak még az egytornyos változata látható. Íme.

A végre a gyűjteményembe került képeslapot éppúgy postára adhatták 1923 végén, mint a következő évben, vagy éppen már 1925 elején. Merthogy a minden bizonnyal Szolnokon élő Irénh (?) ezen az anzikszon kívánt boldog új évet a Budapesten lakó Marzer Rudolfné Linkának, ám a lap aljára csak az 1924-es évszámot írta. Azaz az új évi jókívánság éppúgy vonatkozhatott arra az esztendőre, de íródhatott abban az évben is, és már 1925-re szólt a gyermekeivel élő asszony üzenete. Mindennek persze nincs túl nagy jelentősége, hiszen ez a képeslap azon ritka szolnoki kiadványok közé tartozik, amelyekre szerencsére nemcsak a fotós – Szigeti Henrik udvari fényképész – és a kiadó – Kisné – neve került fel, de a felvétel illetve valószínűleg a megjelenés évszáma – 1915 – is.

Mivel az utólag színezett képeslapon a legtávolabb feltűnő épület az egykori polgári fiúiskola jellegzetes oldalablakos és óratornyos tömbje, a hátlapi feliratozás nélkül is azt mondtam volna, hogy e felvétel csak az első világháború első éveiben készülhetett. Merthogy a mai megyei rendőrkapitányság és helyi Államvédelmi Hivatal a Baross úton, a néhai Bábaképző és az egykori Gépipari között, az szolnoki iskolasor első elemeként 1913-1915 körül épült meg, hogy aztán a háború miatt előbb katonai kórházként szolgáljon. Mire az iskolaépítésnek nekifogtak, az Eötvös téren már jó pár éve állt a víztorony, aminek felső víztartályos szintje kibukkan a Baross utcai házak fölött.

Egyébként nincs kétségem afelől, hogy Szigeti Henrik 1915-ben kifejezetten a Hasznos-házat akarta megörökíteni, ami akkor a szolnoki főutca utolsó emeletes háza volt a vasútállomás felé. Egyes források szerint az egy tornyos, kétemeletes, alul üzlethelyiségeknek, fentebb elegáns lakásoknak helyet adó házat valamikor az előző századfordulón építették, így a szolnoki „bárházak” egyik fontos darabja. A szűken vett belvárostól való távolsága indokolhatta, hogy képeslap is reklámozta, hiszen minden bizonnyal könnyebb lehetett úgy bérlőt találni lakásra vagy bolthelyiségre, ha ilyen „reklámeszközön” is mutogatni lehetett az épületet. Ami eredetileg nem a Kápolna utca sarkán volt, hiszen a bővítésre majd csak 1929-ben kértek engedélyt, miután Dr. Hasznos József megvásárolta a háza és a kereszteződés között lévő 25 négyszögöles – nagyjából 70 négyzetméteres – telket a várostól. És onnantól van két, furán elhelyezkedő tornya ennek a különleges szolnoki épületnek.