– Amikor májusban beszélgettünk, a szobor még Rákóczifalván volt a Macimúzeumban. Hol van most?
– A Nemzeti Galéria restaurátor műhelyében. Szeptember 10-én kerül majd vissza Szolnokra, és két nappal később, jelképesen, vissza is adjuk a városnak. A szobor valamikor a Mária utca egyik üres telkén, majd a mai Pedagógiai Intézet épületének egyik ablakmélyedésében állt, onnan került előbb a belvárosi plébánia folyosójára, majd Rákóczifalvára. Most pedig a Szentháromság tér előtti tér és a Mária utca találkozásánál fogjuk felállítani.
– A korábbi interjúnk során még abban bízott, hogy ezen a nyáron sikerül. Mi okozta a csúszást?
– Először a helyi önkormányzat megfelelő bizottságainak, majd a képviselő testületnek kellett bólintania a szobor felállítására. Ezután következhetett az építési hatóság, és számtalan más hivatal jóváhagyása. Nem rajtunk múlott, hogy a szükséges engedélyeket csak mostanra tudtuk beszerezni.
– Ezek szerint a restauráláshoz és a felállításhoz szükséges pénzt sikerült összegyűjteni?
– Még nem egészen. Az egész munka nagyjából másfél millió forintba fog kerülni. Eddig valamivel több, mint egymillió gyűlt össze. Ez elég arra, hogy a restaurátorok elkezdjék a munkát. Velük úgy állapodtunk meg, hogy az elszállítás előtt kifizetjük a végösszeg felét, a fennmaradó részt pedig az év utolsó napjáig kell kiegyenlítenünk. Tehát a gyűjtés folytatódik. A korábban kiadott képeslap mellett készítettem egy kitűzőt, amelyen az új gyaloghíd látható. Aki ebből vásárol, az 500 forinttal támogatja a szobor felállítását.
– Hol lehet hozzájutni?
– Most tárgyalunk a múzeummal, de valószínűleg hamarosan a Kossuth téri épületben és a Galériában is árulni fogják. Kapható a művésztelepen és a Kaleidoszkóp kiadó Aradi utcai irodájában is. Ezen kívül pedig engedélyt kaptunk a várostól, hogy az augusztusi és szeptemberi rendezvényeken ott legyenek az árusaink.
– Egyházi ünnep keretében adják át a szobrot?
– Kósa Károly kutatásainak köszönhetően ma már nemcsak azt tudjuk, hogy hol állt régen a szobor, hanem azt is egyértelműen bizonyítottuk, hogy annak idején a város állíttatta. Tehát ez a szobor a városé, és szeptember 12-én, Mária napon is a városnak fogjuk jelképesen visszaadni. De természetesen egyházi közreműködéssel.
– Akkor az egyesület elvégezte azt a feladatot, amire vállalkozott.
– Részben. A Mária-szobor felújításának és felállításának a koordinálását, illetve a gyűjtés szervezését azzal a feltétellel vállaltuk, hogy mindez a jogszabályok betartása mellett, a legszigorúbb szakmai elvárásoknak megfelelően történjen meg. Úgy tűnik, a Mária-szobor esetében ez meg is történt. Azonban nem dőlhetünk hátra, hiszen nagyon sok, jóval öregebb szolnoki szobor szorul még megmentésre. Elég csak a belvárosi nagytemplom mellett álló, a Kossuth tér valamikori szentháromság szobrának a talapzatára gondolni, amit szeretnénk kivinni a templom előtti térre. De említhetném a vártemplom mögötti Nepomuki Szent János szobrot, vagy a Tisza és a Zagyva torkolatánál lévő másik Mária-szobrot, amelyek szintén felújításra szorulnak. Ezért is szeretnénk életre hívni a Szolnok Szobrai Alapítványt.
(Aki szeretné támogatni a Mária-szobor restaurálását és felállítását, az a 70300039-11033097 számú számlára fizetheti be hozzájárulását.)