Csak feltételezem, hogy Kiss Jakabné Szigeti Henrik, udvari fényképésztől vásárolta ezt a fotót (is), hogy aztán utólag színezett képeslap készülhessen belőle. Ezt leginkább azért gondolom, mert a múlt század elején a viszonylag sok szolnoki képeslapot megjelentető Kissné többször használta az 1890-es évek első felében ide települt, eredetileg székesfehérvári fényképész felvételeit. Továbbá Szigeti, aki nagyjából három évtizeden keresztül volt a város képes krónikása, működése során végig az e képen látható környéken tartotta fenn műtermeit. Dolgozott a Kádár-cukrászda épületében, az e képeslap középpontjában lévő Kereskedelmi Bank második emeletén, illetve a Szapáry és a Kossuth utca sarkán, a későbbi Nerfeld-palota helyén is legalább két helyen. Megkockáztatom, hogy ezt a felvételt is a műterme elől, nagyjából a mai Árkád bank felé eső sarkának környékéről készítette.

Idillikus kép a nagyjából három évtizeddel korábban megyeszékhellyé lett város legforgalmasabb kereszteződéséről, a korzónak tekinthető Szapáry út elejéről. (A számozás akkoriban még onnan indult.) A szerintem aranykorát élő, nagyjából 30-35 ezres város központjában akkor már nemcsak járdával, gondosan ültetett fasorral, vízelvezető árokkal, kocsiúttal találkozhatott a helybéli és az erre utazó, de villanyoszloppal és közvilágítással is. Az más kérdés, hogy hat évtizeddel e felvétel készítése után már csak a kép bal szélébe belelógó Kindlovics-bazár állt, hiszen a mellette lévő – kékre színezett – Hungária kávéház a második világháború végén pusztult el, a Szapáry utcát lezáró Dusek-féle házat és az eredetileg szecessziós Kereskedelmi bankpalotát pedig a hatvanas évek elején bontották el, hogy helyet csináljanak a Ságvári körútnak. Érdekes, hogy legkorábban a fák takarásában lévő, jobb oldali, földszintes házsor tűnt el, hiszen azok helyén 1929-ben húzták fel, az egyébként 52 éves korában lebontott Nerfeld-palotát, hogy helyet csináljanak a ma ott álló Árkádnak.

A színezés ellenére megmaradt árnyékok alapján úgy gondolom, hogy valamikor dél körül készült a felvétel. A fák lombjai és a megörökített emberek ruházata alapján pedig talán valamikor késő tavasszal. Mivel tizennyolc ember lehet összeszámolni a fotón, azt is megkockáztatom, hogy Szigeti hétköznap dolgozhatott. És miközben egy lehajtható tetejű konflist is megörökített a Kereskedelmi Bank palotája előtti fák alatt, egész véletlenül egy kerékpáros is került a felvételre. Kicsit nehezen vehető ki – főleg, hogy az alakot és a járművét is fehéren hagyták –, de ott teker a konflis előtt, a Baross utcai torkolat irányába. És ezen én már meg sem lepődök. Ugyanis nem ez az egyetlen a múlt század első évtizedéből képeslapként fennmaradt fotó, amin kerékpározó szolnokit vagy bringát lehet „látni”. Milyen jó lenne egyszer felkutatni a szolnoki kerékpározás történetét onnan kezdve, hogy mikor és ki hozta a városba az első kétkerekűt, egészen addig, hogy hol voltak árusítóhelyek, netán javítóműhelyek!

Egészen biztos, hogy ilyenek már 1905 és 1911 között is voltak a városban, hiszen a Kereskedelmi Bank szecessziós palotáját 1905-ben emelték, azaz ez a felvétel csak ezt követően készülhetett. E képeslapot pedig 1911. július 20-án postázták, azaz Szigeti Henrik legkésőbb azon a tavaszon dolgozhatott. Nem sejtve, hogy fotóját olyan képeslapon is küldözgethetik Szolnokról Pestre, amelyen – szerintem – egy titkos „románc”, vagy valami félresiklott liaison utózöngéit rögzítette a nevét nem vállaló, de egy doktor urat bosszantani akaró hölgy. Bízzunk benne, szolnoki lapját nem az érintett felesége vette először kezébe, mert akkor nem amiatt kiáltott fel, hogy a képen egy kerékpáros is látható!