A Gettler Bank és Váltóüzletet 1908-ban kezdte meg működését Szolnokon a Magyar és az egykori Gorove, ma Kossuth utca sarkán. Alapítója a törökszentmiklósi születésű, középiskolai tanulmányait Mezőtúron végző Gettler Izidor volt, aki érettségi után egy szolnoki gyarmatáru nagykereskedésben kezdett dolgozni. Az úgynevezett osztálysorsjáték-üzletbe már annak alapításakor, 1897-ben, azaz húsz évesen bekapcsolódott, és mint a Szolnoki fejek című kötetben olvasható „eredményes működésének köszönheti, hogy 1908. évben már saját házában alapítja meg banküzletét”.

A Magyar Királyi Osztálysorsjáték a 19. század végétől bő fél évszázadon keresztül – a két háború és a forradalmak ellenére is – egy olyan államilag működtetett szerencsejáték volt, amelyhez bárki könnyen csatlakozhatott, ha az ország számtalan pontján sorsjegyet vásárolt. A sorsjegyeket osztályokba sorolták – innen a név –, és minél magasabb osztályú volt egy sorsjegy, annál magasabb nyereményre, és annál többszöri sorsolására lehetett számítani. Miként a mellékelt, 1933-as szóróanyag is mutatja, az első osztályt mindössze két alkalommal sorsolták, és a legnagyobb nyeremény is csak 15 ezer pengő volt, miközben az ötödik osztályban 18 alkalommal húztak, és akár félmillió pengőt is haza lehetett vinni. Gettlerék szórólapjáról sajnos az nem derül ki, hogy mennyibe került egy darab sorsjegy, és összesen hány sorsjegyet árusítottak az országban, azaz mekkora esély lehetett a 30 ezer kisebb-nagyobb összeget bezsebelő nyertes közé bekerülni.

És mennyi esély volt 500 ezer pengővel egyik pillanatról a másikra az ország felső tízezerébe jutni? E nyeremény nagyságát a legjobban talán az szemlélteti, ha egy átlagos munkás havi 100-120 pengős fizetéséhez hasonlítjuk. (A híres dalban elhangzó 200 pengő már a „könnyen viccel” kategóriát jelentő, kiemelkedő bérnek számított.) Azaz egy munkás a legjobb esetben is nagyjából 1500 pengőt vihetett haza egy évben, így ha esetleg megütött a főnyereményt, akkor közel 330 évnyi fizetésével azonos összeg járt neki. Amennyiben ma csak 300 ezer forinttal számoljuk egy átlagos munkás havi bérét, akkor ez azt jelenti, hogy az 1933-as 500 ezer pengő körülbelül 1,2 milliárd forinttal azonos. Egy másik számítás szerint a félmillió pengő nagyjából 93 ezer akkori amerikai dollárt, vagy 131,5 kiló aranyat ért, esetleg fekvéstől és mérettől függően 6-15 darab budapesti lakás árával volt azonos.

A Gettler Bank és Váltóüzlet fél A/4-es, kétoldalas, hajtott szórólapja tehát diszkréten hallhatott az 1933. évi osztálysorsjáték sorsjegyeinek számáról, inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy 42 ezer kisebb és nagyobb nyereményre, összesen 7.722.000 pengőt fizetnek ki. Természetesen nemcsak ők, és nemcsak Szolnokon, de ezt sem az ő dolguk volt elárulni a szerencsére áhítozóknak. Gettlerék inkább arra helyezték a hangsúlyt kis kiadványukban, hogy a megelőző három évtizedben sok milliót fizettek ki a nyerteseknek, sőt 1926 előtt egy 400 ezer koronás, a pénzreform után – tehát e szórólap megjelenése előtti 5 évben – pedig egy 200 ezer pengős nyereményt is náluk váltottak be. Azaz valaki Szolnokon 1927 és 1932 között annyi pénzt nyert, amennyit a Járműjavító átlagmunkása 150 év alatt kereshetett volna meg. Vajon ki lehetett, és mi lett a hatalmas nyeremény sorsa? Jól befektette vagy tartogatta, és alig két évtized múltán már egy doboz gyufára se volt elég?

A Gettler Bank és Váltóüzlet mindenesetre nem bízta a véletlenre a saját szerencséjét, szórólapja megtervezését Zádor István (1882-1963) festőművészre és grafikusra bízták, aki az 1930-as években rendszeresen megfordult a Szolnoki Művésztelepen, egyik 1910-es önarcképét pedig a Damjanich János Múzeum őrzi. Érdekes, hogy miközben a harmincas évek elején viszonylag sok nyomda és kiadó működött Szolnokon, Gettlerék mégis inkább Pesten, az Athenaeummal készíttetik el szórólapjukat, amelynek címlapjára természetesen saját bankházuk képét helyezték. A mából nézve pedig kideríthetetlen, hogy a reklámanyag elkészítését az akkor 55 éves idősebb Gettler találta ki, avagy az akkoriban az angliai és franciaországi egyetemekről hazatérő, 22-23 éves Dr. Gettler Pál, azaz a fiú ötlete volt. Mindenesetre megmosolyogtató, vagy kreatív szövegíróért kiált, ahogy a szórólap „üzenete” nem a nagy nyeremény, a könnyű pénzhez jutás, hanem a „bankház szerencsekapuja”, ami „mindenki előtt nyitva áll”. Azaz Gettlerék nem sorsjegyet akartak eladni, hanem saját szerencséjüket szerették volna megosztani mindazokkal, akik a Kossuth térre néző földszintes bankházukba betért.