– Törökszentmiklóson élő helytörténészként, miért kezdett foglalkozni a szolnoki Damjanich-szoborral?
– Az első törökszentmiklósi helyi újság 1908-ban jelent meg, és ennek a múltja után kutatva nézegettem a korabeli megyei, elsősorban Szolnokon megjelenő lapokat. Így találtam meg azokat az utalásokat, amelyek például arról szólnak, hogy bár Damjanich tábornok emlékét mindig szívén viselte Szolnok, ennek a szobornak a felállítására indított közadakozás mégis közel húsz évig tartott.
– Igaz, hogy Damjanich özvegye is támogatta a szobor felállítását?
– Úgy tudom, ő is adakozott a szoborra, de annak felavatását már nem érhette meg, hiszen az csak 1912. május 19-én történt meg.
– Május 19-én?
– Biztos, felvetődött március 5-e és 15-e is, de szerintem egészen prózai okai lehettek annak, hogy május 19-én történt meg a szoboravatás. Ugyanis abban az időben nem lehetett egyszerű magát az alkotást sem a helyszínre szállítani, illetve a megfelelő alapozáshoz és környezet rendezéséhez is jó idő kellett.
– Miért éppen ide, a művésztelep mellé került a szobor?
– Úgy tudom, azért, mert akkoriban ez volt a város egyetlen parkosított területe. Jóval később, 1950-ben jelent meg Kaposvári Gyula Szolnoki csata című munkája, amiben a szerző arra tett javaslatot, hogy az emlékmű kerüljön olyan helyre, ahol valóban zajlott a csata. Például a belvárosi nagytemplom és a torkolat közötti parkba. Erre egyébként én is tettem javaslatot, hiszen például a megyeháza mögötti rózsakertben is közelebb lenne a megmintázott jelenet helyszínéhez, mint a jelenlegi helyén. Erre azonban most nem kerül sor.
– Úgy tudom, más elképzelései is voltak a szoborhoz kapcsolódóan.
– Igen, amelyek egy része meg is valósulhat. Remélem, hogy az ország egyik legszebb negyvennyolcas emlékművét a felállításának évfordulójára megtisztítják, és kicsit rendbe teszik a körülötte lévő parkkal együtt. Javasoltam, hogy hirdessünk rajzversenyt általános- és középiskolásoknak a szoborról, illetve valami módon emlékezzünk meg Radnai Béláról, az alkotóról, illetve Damjanich tábornok híres vörös sipkásairól is. Úgy tűnik, az idei levéltári napoknak majd témája lehet a szobor. Nagyszerű lenne, ha egy kis album is megjelenhetne az emlékműről, hiszen felállítása óta egyik kedvelt témája s szolnoki fotóknak és képeslapoknak. A magam részéről egy tanulmányban szeretném összefoglalni mindazt, amit a szolnoki Damjanich-szoborról tudni lehet, és remélem, ez az évvégén meg is jelenhet.