(Nyári ismétlés. Ez a cikk 2014. május 21-én jelent meg először.)

Az 1926-tól Csarnok utcának nevezett közterület a Baross utcából nyílt, nagyjából a mai Sütő utcával szemben, valahol a parkoló és a négysávos út találkozásánál. Az utca torkolatában épült fel az 1930-as évek elején az úgynevezett Madas-ház, míg a másik sarkán a Tiszavirág presszó állt. Az utca első számozott épülete a legendás 33-as és Hófehérke üzleteknek helyet adó épület utáni ház volt, míg vele szemben volt az a bizonyos csarnok, amiről az utca a nevét is kapta.

Ez lényegében korszerű piaccsarnok volt anno, amit valamikor az 1910-es években építettek a korabeli városközponttól távol, de azért a terjeszkedő Szolnok belvárosában. Azt gondolom, megnyitása komoly előrelépést jelenthetett a Kossuth téri, szabad ég alatti piacozáshoz képest. Bár, ha jól tudom, a város főterén sem szűnt meg a piac. Egyébként mind a Csarnok utca név, mind a csarnok kifejezés sok más településünkön is felbukkan, sok helyen éppen a fedett piac szinonimájaként használják.

A Csarnok utca a múltszázad elején még használt szolnoki kerületbeosztásban egy olyan közterület volt, aminek páratlan oldala a második, páros része pedig a harmadik kerülethez tartozott. Bár a bevezetőben azt írtam, hogy a Barosst és az Adyt kötötte össze, ez csak a mából nézve igaz. Száz évvel ezelőtt ugyanis a Baross és a Horánszky utcák között biztosított összeköttetést, utolsó napjaiban viszont a Beloiannisz és az Ady között. Ám mostani helymeghatározása csak a mai utcanevekkel lehetséges. Mint említettem az eleje a Sütő utcával szemben volt, a vége pedig a Kolozsvárinál, azaz valahol a jelenlegi Pelikán Bevásárlóközpontnál. Amiből az is következik, hogy a Csarnok utcában, nagyjából az Aba-Novák Kulturális Központ alatt vagy udvarán volt egy kis kiszélesedés, illetve kanyar is

Az egykori Csarnok utca természetesen már az 1926-os közterület átnevezési hullám előtt is létezett, 1863-tól a Zsinagóga utca néven tartották nyilván. Amire a magyarázatot az 1850-es évek elején itt felépített izraelita templom ad, ami a mai Galéria 1899-es átadásáig a legfontosabb zsinagóga volt a városban. Mellette, ha jól gondolom, a Csarnok utca 6. számú telken állhatott az egykori hitközségi iskola, ami néhány környékbeli házzal együtt a vészkorszakban jutott dicstelen szerephez.

A második világháború után még közel három évtizedig léteztek a Csarnok utcában, illetve a környéken álló házak. Ezek többsége a Baross utcától beljebb földszintes épület volt, amelyeket a Batthyány utcától indulva a mai Boldog Sándor István (Ságvári) körútig az ötvenes évektől kezdtek szisztematikusan elbontani. A környék egyetlen megmaradt épülete a Jászkürt utca 2. szám alatti bérház, aminek megmenekülése a mai napig rejtélyes számomra.

Szerintem fontos tisztázni, hogy a Csarnok és a többi szomszédos utca sorsát nem a 4-es út szélesítése pecsételte meg. Amiatt maximum a Baross út páratlan oldalán kellett volna néhány épületet elbontani. A Csarnok és a hasonló kis utcáknak, illetve az itt álló házaknak az új, szocialista belváros felépítése miatt kellett eltűnniük, mert egyszerűen kellett a hely a pártháznak, a Nemzeti Szállót kiváltó Pelikánnak, a Nerfeld-palota helyett épülő Centrumnak, aztán sorban a többi, ma is ott lévő, modern háznak.