Újra Tündézek

Újra Tündézek

Dátum:

Nem szokásom az oldalt vasárnap frissíteni, miként az is ritka, hogy más médiumok írásaira reagáljak. De a szoljon.hu-n tegnap megjelent Mi lesz a Tündével? című cikk, és benne Lipóczki János megszólalása annyira felbosszantott, hogy kivételt teszek. Ne hülyítsük a szolnokiakat!

Nem tudom, a szoljon.hu milyen információkból dolgozik, de szeretném jelezni, hogy a Tünde helyén már kvázi élelmiszerbolt is működik. Nagyjából pont ott, ahol negyedszázada még a legendás hely bárzongorája állt. Számomra ugyanis az igénytelen pult kínálata egyenlő sok éjjel-nappaliéval, és attól, hogy szemben, egy máshonnan hozott cukrásztermékeket kínáló pult áll, a Tünde már nem cukrászda. Hanem egy kiskapu, amin keresztül a vasárnapi nyitva tartást is meg lehet bundázni. Éppen ezért Lipóczki úr cikkbeli első megszólalása már erős kontraszt a valósághoz képest.

A szoljon.hu írásának legnagyobb érdeme, hogy nagyjából kideríti, kik tehetnek a Tünde jelenlegi állapotáról. Mivel a cikk végén a városháza sajtószóvivője is megszólal, és arra utal, hogy nem ebben állapodtak meg a bérlővel, joggal feltételezhetjük, hogy a Tünde Szolnoké. Vagyis az enyém is. Tehát minden, ami ott zajlik, az a választott képviselőim és az általuk irányított hivatal tudtával, azaz beleegyezésével vagy nemtörődömségével történik. Amire csak azt tudom mondani, ha a köztudottan birtokomban lévő házamat kiadom albérlőknek, és ők ott kuplerájt működtetnek, az én szégyenemre lesz a házamban bordély, az én nevem kapcsolódik össze a kurvákkal.

Mindezek mellett az is kiderül a cikkből, hogy a várostól a Tisza szállót a kínaiaknak eladó Lipóczki János vette bérbe a helyet. Az persze nem világos, hogy a jelenlegi szecessziós kolbászost, az abonyi cukrászdát és az éjjel-nappalit közvetlenül ő működteti, avagy továbbadta a „lehetőséget” alvállalkozóknak. Mondjuk, a megyei napilaptól elvárnám, hogy egy témának ilyen alapossággal menjen utána.

Ami azonban igazán felbosszantott, az Lipóczki úr kijelentése. Idézem: „Egy igényes, nívós vendéglátóhelyet álmodtam meg, de erre a városban nem volt kereslet”. Azaz ismét másokban van a hiba. Mint, amikor én a magyar csapat kapitányaként a foci vébé kupájának az átvételéről álmodtam, de nem sikerült, mert az edzőkben nem volt kereslet a játékom iránt. Megtörténhetett volna, csak mások elgáncsolták a szép álmot.

Lipóczki úr hol él? Javaslom, hogy sétáljon el a Liliomfi étteremhez! Péntek délben nem tudtunk beülni, mert teltház volt. Vagy hétköznap este nézzen be a Halászcsárdába, lehet, hogy ott sem fog tudni leülni. De ne beszéljünk éttermekről, mert a Tünde arra nem alkalmas. Járt már hétvégén a Zagyva cukrászdában? Az utcán kígyózik a sok igénytelen szolnoki. A Marcipán megvan? A nívótlansága okán virágzik évtizedek óta. Jó, ezekhez több éves kitartás, tőke és talentum kell. Nézzük a pár éve nyílt szolnoki kávézókat! A Contadorban, a Freiben, a Kossuth téren lévő általában jó forgalmat bonyolító helyeken járt már?

Lipóczki úr mi a frászkarikáról hadovál? Egyetlen mondatban miért jelenti ki az egész városról, hogy igénytelenek lakják, mert csak a hurka-kolbászosba térnek be? És a szoljon.hu miért nem teszi helyre az ilyen sértést?

Lipóczki úr, ha ilyeneket beszél, komoly szakmai kihívásokkal küzd, miként a város is, ha az üzlethelyiségünket ilyen emberre merészeli bízni. A fenti példák ugyanis igazolják, hogy Szolnokon igenis lehet minőségi, nívós és színvonalas vendéglátást művelni, amit a szolnokiak hajlandóak megfizetni. Azt viszont kikérem magamnak – nagyképűen sok szolnoki nevében -, hogy valaki a saját sikertelenségét úgy kenje ránk, hogy bennünk keresi a hibát, és nem magában.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Soha véget nem érős?

Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.

Tűnjél el fiatal!

Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.

Kinek az órája?

Utasítható alattvaló vagyok, avagy minél jobban kiszolgálandó ügyfél? A monopolhelyzetben lévő szolgáltatók szolgáltatnak vagy a legsötétebb állampárti hagyományokat ápolják? Nem értem.

Sokadik, néma kiáltás

Kell egy halott? Nyolcvanas nyugdíjas vagy ötéves óvodás? Nem büntethető elkövetővel, hárító szülőkkel, egymásra mutogató hatóságokkal? Vagy leüvöltjük végre a döntéshozók fejét?