Sokszor hangzik el beszélgetésben, hogy „ha egy normális országban élnénk…”. Amit most én is elővennék. Mert, ha egy normális országban és városban élnénk – márpedig szerintem nemcsak én, de mindenki ott szeretne élni -, akkor a Szolnoki Tiszavirág Fesztivál ugyanolyan mély gyökereket ereszthetne, mint a bázeli vagy a feketetói vásár. Azaz rendszerek változhatnak, politikusok és hivatalnokok jöhetnek-mehetnek, süvíthet bármilyen történelmi szél – nem véletlen a két szélsőséges példám -, az embereknek, az adott helyen lakóknak fontos rendezvények nem tűnhetnek el, nem kerülhetnek veszélybe, nem szűnhetnek meg. Tényleg őszintén remélem, hogy ránk, a most élők többségére már rég nem fog senki emlékezni, amikor még mindig lesz Tiszavirág Fesztivál. Mert akkor lesz Szolnok is, mert akkor érdemes nekünk ma a jövőről lamentálni.
Mindezt csak azért írom le, mert én is kitöltöttem a Tiszavirág Fesztivál szervezőinek felkérésére összeállított kérdőívet, aminek kérdéseiből úgy éreztem, van miért aggódnom. Ráadásul a kérdések majdnem fele a Verseghy gimnázium előtt tavaly év végén felújított – még ma sem teljesen kész (lásd a játszóteret és az egykori gáztároló helyén épülő valamit) – Tisza parkra, azaz a Fesztivál egyik fontos helyszínére vonatkoztak. Mintha a közpénzből megszépült közparkban útban lett volna a legfontosabb szolnoki közösségi rendezvény. Lehet, hogy tévedek. Azonban aggodalmamat fokozta, hogy csak a múlt héten, éppen egy hónappal a kezdés előtt hangzott el hivatalosan: idén is lesz fesztivál.
Választópolgárként, szolnoki lakosként, lokálpatriótaként, a helyi dolgok elvakult híveként szeretném jelezni, a szememben bármilyen közfeladat ellátására alkalmatlan az, akiben csak a szikrája is felmerül annak, hogy a következő, plagizált mondatban babrálhat a vesszőkkel: „A Tiszavirág Fesztivált bántani nem kell félnetek jó lesz”. Egyszerűbben, hogy az esetleg csak amőba szinten lévők számára is érhető legyen: közéleti nulla az, aki a Tiszavirág Fesztivált nem segíti, hanem bármilyen módon keresztbe akar tenni neki. Nincs olyan probléma ugyanis, amit nem lehet megoldani, kellő empátiával kezelni. És már bocsánat, de helyi adófizetőként azt is hozzátenném: nincs az a pénz, ami nekem ne érné meg a zavartalan fesztiválozást.
A város határait sokszor elhagyó, más magyar városokban is rendszeresen megfordulóként szeretném kicsit nyitogatni azoknak a szemét, akik csak Szolnokon ülve próbálják kitalálni, mit gondolnak rólunk a nem szolnokiak. Ha van ennek a városnak a határain túl is értelmezhető, turisztikailag és városmarketing szempontjából fontos szabadtéri eseménye, akkor az a Tiszavirág Fesztivál. Magyarul, sok mindennel hülyíthetjük egymást, meg becsaphatjuk önmagunkat, de ha kirúgjuk a Tiszavirág Fesztivál bármelyik lábát, akkor nem a szomszéd lova fog megdögleni, hanem a mi ménesünk.
Nem is értem, miért kell ezt leírnom. Leginkább stresszoldás gyanánt. Mert tényleg nem tudom elképzelni, hogy lenne ebben a városban bárki, aki ne számolná a napokat június 18-áig. Lenne olyan önmagát értelmesen gondolkodónak valló, aki nem azon pörögne, hogy mikor és kivel fog a Tisza-parton, az ország legfantasztikusabb zöld övezetében és parkrendszerében összefutni, dumálni, egy jót borozni vagy kajálni. Csapjon a kezére az, aki fel meri tenni, hogy őt nem érdeklik annak az öt napnak a programjai. Bár ezzel sincs baj. De akkor ne jöjjön ki, ne rontsa el a szórakozásunkat. A Tiszavirág Fesztivál olyan, mint a Belvárosi Nagytemplom egyszer megdőlt tornya: a miénk, és ha össze is akar dőlni, akkor kitaláljuk, miként lehet kiegyenesíteni.
Aki egyetért velem, az szavazzon a lábával: azzal találkozzunk egy hónap múlva a Tiszai hajósok terétől a Békás szökőkútig hömpölygő barátok között!
