2025.08.27. (szerda)

Cinkos, aki osztja

Cinkos, aki osztja

Dátum:

Közhely, de ide illik: "a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve". Hányan látták a saját szemükkel azokat a gyalázatos, a nácizmusra emlékeztető feliratokat, amelyeket a múlt héten helyeztek el ismeretlenek Szolnok két pontján? És hányan látták a közösségi felületeken?

Szolnokon a mai napig vannak alapvető történelmi ismeretek hiányában szenvedő, a magyar oktatási rendszeren ismeretlen okokból átvergődő zsebnácik, akik kötelességüknek érzik, hogy szellemi hiányosságaikat rendszeresen a város tudtára adják. És bár bizonyos eszmék terjesztése, az uszítás néhány fajtája ellen a törvény fellépési lehetőséget biztosít a hatóságoknak, jól látható, hogy e téren csak ködszurkálás megy. Így ezek a végtelenül ostoba egyedek büntetlenül mérgezhetik a kútjainkat. Teszik ezt a második világháborút kirobbantó, milliók értelmetlen haláláért és szenvedéséért felelős főnáci születésnapján éppúgy, mint a Magyarországot romba döntő, magyarok tömegeit elpusztító pincsikutya különböző napjain. Emlékezzünk a Tiszai hajósok terén lévő szobor talapzatára néhány éve elhelyezett képre, vagy éppen a múlt héten a szolnoki hidakra kitett mocskos lepedőkre!

Ezeket látva mindenki felháborodása jogos és elvitathatatlan.

Ugyanakkor tudomásul kellene venni, hogy a felháborodás és a napjainkban abból sajnos sokaknál azonnal következő közösségi oldali megosztások ezeket az egysejtű nácikat segítik. Mert ki szerezne tudomást primitív üzeneteikről, ha azokat néhány tíz percen belül eltávolítja a rendőrség? Maximum pár tucat ember, akik az adott időpontban éppen arra jártak. A közösségi oldalaknak köszönhetően azonban pillanatokon belül többszöröse, akár százszorosa lehet az elérése a nácik üzeneteinek csupán azért, mert szörnyülködve, akár áthúzva, a jó szándékot nem vitatva, sokan közzéteszik az uszításról készült képeket, majd még többen elkezdik azokat megosztogatni.

Gondolkodjunk!

Vannak dolgok, amiket akkor se fotózunk le, ha egyre szuperebb fényképezőgépek vannak állandóan a kezünk ügyében. Vagy legfeljebb csak azért, hogy a rendőrségnek bizonyítékot tudjunk szolgáltatni, mert mire kiérnek, leszaggatjuk az aktuális gyalázatot. De semmi esetre sem azért, hogy a mocskokat megörökítő képek világgá küldésével bizonyítsuk felháborodásunkat. Vegyük már tudomásul, hogy miközben korábban a „cinkos, aki néma” érvényesült, a közösségi oldalak világában cinkos, aki bármit, gondolkodás nélkül megoszt és terjeszt!

Még egyszer! Mindenki teljesen jogosan háborodott fel a szellemi csököttek újabb szolnoki mutatványán. De mindazok, akik a felháborodásuknak a közösségi oldalaikon úgy adtak hangot, hogy a mai kisnyilasok produkciójáról készült képeket megosztották, azok őket segítették. Levegővel próbáltak tüzet oltani. Cinkosok lettek.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Akkor most hogyan?

Tudom én - magamról is -, hogy szeretünk szabályokat szegni. Egy kis előnyért meg hülyének nézzük a törvénytisztelőket. Mintha boldogabbak lennénk attól, hogy a közös törvények ránk nem, csak másokra vonatkoznak. De azért nagyhangon magyarázzuk, hogy bezzeg máshol.

Mi történt száz éve?

Harmincegy évvel ezelőtt még egészen biztos, hogy ez a nap fellobogózott, koszorúzós, díszőrséges ünnep volt. Amiről akkor nagyjából annyit tudtunk, mint most. Mert egy száz évvel ezelőtti, majdnem fél évszázadon keresztül ünnepeltetett eseményt inkább elfelejteni, semmint kibeszélni akarunk.

Erodálódó tolerancia

Verekedés egy gyorsétteremben. A központi ügyelet hiányos földrajzi ismeretei. Maguknak bármit megengedő nagy fekete autósok. Buherált kipufogós éjszakai motorosok. A többséget nem védő szolgálók. Amiktől egy politikai korrektségre törekvő értelmiségi toleranciája erodálódik.

Mit tudunk a képviselőinkről?

Az előbb kiderül, hogy éppen kikkel vannak haragban, vagy kiért ment a rendőrség, de hogy melyik iskolába jártak, mivel foglalkoztak képviselőségük előtt, az harmadukról két évvel a választás után sem tudható. Egyszer valaki azt tanácsolta: sose beszélj arról, milyen cikket nem tudtál megírni.