Ha valamin olykor morgolódok, akkor általában azonnal felbukkan valaki (néha valakik), és megkapom az oktatást – hogy bár bizonyos dolgok valóban rosszul mennek, előfordulnak hibák, máshol se jobb, meg csináljam, ha jobban tudom, pofázni meg okoskodni könnyű -, ami leginkább oda fut ki, hogy nem kellene senkit, de kifejezetten nem a hatalmat, a hatalmon lévőket kóstolgatni. Mintha lennének ők, az érinthetetlenek, meg mi, a mindig elégedetlenkedő pórok, akikért ők a legjobb tudásuk, szándékuk szerint küzdenek, csak ezeket mi nem tudjuk értékelni. Ezért, ha valami nem sikerül, azt nem észrevenni és pláne szóvá tenni kellene, hanem lenyelni, tudomásul venni, és nagyjából örülni annak, hogy legalább megpróbálták. Mindezt csak azért tartom szükségesnek előrebocsájtani, mert a B. Máriaként emlegetett hölgy ügye kapcsán nem tudom megállni, hogy ne ekézzem az egyik hatalmi ágat. Az igazságszolgáltatást.
Az egy dolog, hogy a Bróker 1999 és 2015 tavasza között, azaz nagyjából másfél évtizeden keresztül folytathatta „áldásos” tevékenységét. Azaz ennyi időn keresztül az igazságszolgáltatás szereplői közül vagy senkinek nem jutott tudomására, vagy senkinek nem szúrt szemet, vagy senkiben nem merült fel, hogy a Kun-Mediátor tevékenysége körül valami nem stimmel. Már ez is gáz. Miként az is, hogy a hölgy meggyanúsításától az elsőfokú ítéletig – tehát nem a jogerősig – közel hét esztendő telt el. Azaz az a kisgyerek, aki B. M. gyanúba keveredésekor született, ma már írni-olvasni tanul. De nem ez a legszebb az egészben. Hanem, hogy eddig mindössze három évet kellett a hölgynek hűvösön töltenie, mert egyébként nagyon helyesen, a magyar törvények csak ennyi előzetest tesznek lehetővé. Utána egy nyomkövetőt viselve bűnügyi felügyelet alá került, de már a börtön rácsain kívül.
Nem ismerem az ügy minden részletét, nem értek sem a nyomozáshoz, sem a gyanúsításhoz, sem az ítélkezéshez. Csak azt tudom, ha valami nem készül el időre, akkor kötbérezni szokták a kivitelezőt. Ha egy hasfalat nem varnak időben össze, akkor elvérzik a beteg, a dokit meg meghurcolják. Ha sokat késik egy vonat, még Magyarországon is visszajár a jegy ára, pedig csak pár óráról van szó. De gondolom, mindenki tud a saját szakterületén olyan esetet felidézni, amikor valamivel nem készült el határidőre, meg a módosított határidőre sem, és ezért leszúrta a főnök, ugrott a prémium, netán a munkahelye is elköszönt tőle. Magyarországon azonban simán tudomásul vesszük, hogy bizony a bíróságok malmai nagyon lassan őrölnek. Nincs mit tenni. Nincs felelős. Ez csak így mehet. (Bár ezt az utóbbi három, kijelentő tőmondatot kérdőjelekkel is leírhatnám. De minek?)
Persze a Brókerként emlegetett hölgy kapcsán nem csak az igazságszolgáltatás múló időhöz való viszonya bosszant. Hanem az is, ahogy a hölgy áldozatait kezelik, kezeljük. Akiket egy viszonylag egyszerű nő milliós, milliárdos tételben tudott megvezetni. Másfél évtizeden keresztül. De biztos, hogy ebben az esetben csak B. Mária a bűnös, és csak neki meg nekünk – mármint az adófizető állampolgároknak – kell elvinnünk ezt a balhét? Tudom, hogy az igazságszolgáltatás állami feladat, de azért kicsit bosszant, hogy mások hülyeségének a kiderítését és törvények szerinti elítélését a közösből kell kifizetni. Mert el sem hangzik, hogy az elmúlt hét év nyomozati munkái, ügyészi tevékenysége, büntetés-végrehajtási számlája és ítélkezési költsége összesen hány forintban is fáj az országnak. Azaz mennyit fizetünk azért, mert voltak jó néhányan, akik sok-sok hasonló szélhámosság után is bedőltek annak, hogy egy egyszerű vidéki asszony magasabb hozamot tud kínálni, mint egy bank vagy egy brókercég, azaz a pénz forgatásával hivatásszerűen, törvényi felügyelet mellett foglalkozó szakemberek. Nincs kétségem afelől, hogy Mária néni bűncselekményeket követett el. A szándékosságában sem kételkednék. De hogy az ügyfelei se egyszerű megtévesztett ártatlanok, abban is biztos vagyok.
De majd biztos lesz valaki, aki jó helyre rak, és megmagyarázza, hogy rosszul látom. Nemcsak az igazságszolgáltatásnak kell így működnie, de az áldozatok is csak ártatlan rászedettek lehetnek. És nem fogom tudni az érvelését tromfolni azzal, hogy ha ez így van, akkor lesz még ilyen esetünk dögivel. Mert, amíg lócitrom van, veréb is akad.
