2025.08.27. (szerda)

Ünneprontó gondolkodó

Ünneprontó gondolkodó

Dátum:

A fejlesztés, a fejlődés mindig öröm. De egy sikeresen lezáruló beruházás zárójelbe teheti-e az igazság keresését, a szalagátvágás öröme megakadályozhatja-e, hogy gondolkodjunk és kérdezzünk? Harmincévente épül új Tisza-híd Szolnoknál. Pedig 24-25 évre is csökkenhetett volna ez a periódus.

Nem lehet kétségünk afelől, hogy a végre elkészült M4-es szolnoki, északi elkerülő autóút (és nem pálya) az új Zagyva- és Tisza-hidakkal jelentős változásokat fog hozni – nem máról holnapra, hanem évek alatt – a város és környéke életében. Akik vannak elég idősek, azok talán még emlékezhetnek arra, hogy a három évtizeddel ezelőtt átadott déli elkerülő és a Szent István-híd, szép lassan, miként alakította át a déli városrész, az ipartelepek és a Szandai-rét arculatát. Hogyan változott meg Szolnok belvárosa attól, hogy a kamionok már nem a főterén és a főutcáján dübörögtek vagy vánszorogtak keresztül. Majd a megállíthatatlan változásnak köszönhetően az utóbbi évtizedben hányszor néztünk reménykedve észak felé, amikor a Szent István-hídon történt baleset miatt összeomlott Szolnok közlekedése. Az M4-es elkerülő és az új hidak ugyanígy fogják átalakítani Szolnokot és a mindennapjainkat, elég csak a Thököly út és az új csomópont között már most is zajló építkezésekre gondolni. Szóval ez öröm, ez boldogság.

De egy ilyen ünnep elhomályosíthatja-e az emlékezetünket, zárójelbe teheti-e azokat a történéseket, amelyek mégiscsak szegélyezik ennek az útszakasznak a megszületését? Legyinthetünk-e arra, hogy a már eredetileg is legalább másfél évtizedes késéssel építeni kezdett szakasz a 2013-as ígértek ellenére, nagyemberek háborúja miatt, nagyjából hat év késéssel lett kész? Kiszámoljuk, hogy ebben a hat évben hányan vesztették életüket a Szolnok környéki halálúton? Összeadjuk, hogy mekkora származtatott fejlődéstől, fejlesztésektől esett el a város és az egyes polgárai, amiatt, hogy 2015. március 31-én, máig homályos indokokkal leállították a beruházást? Az akkori alvállalkozók veszteségeit, az elkészült objektumok őrzését, állagmegóvását, az újbóli nekirugaszkodás és a megemelkedett építőanyag árak plusz-plusz forintjait összeadja valaki? Vagy csak lemondóan legyintünk, hogy most már mindegy, most már az a lényeg, hogy most már legalább készen van? És nem beszélünk a károkról, a károkozókról, hanem majd simán újra és újra belelépünk ugyanilyen folyókba.

Azt hiszem, ha egyszer még objektíven nézhetünk vissza erre az időszakra, a szolnoki M4-es elkerülő építése iskolapélda lesz. Egy olyan történet, aminél azt is megpróbáltuk ünnepelni, amit elrontottunk, de igyekeztünk úgy csinálni, hogy a saját hibánk kijavítása sikernek tűnjön. És, ha nem lett volna elég a hibajavítás ünnepléséből, még a végén rá is tettünk egy lapáttal. Mert tényleg siker, hogy mégsem kell fizetni az elkerülő útért? Mintha valami gonosz sárkánnyal kellett volna a hős lovagoknak megküzdeniük az ingyenes használatért? Mint, amikor egy húzósabb és zúzósabb buli után még dicséretet várunk azért, mert rendet raktunk magunk után.

Persze, pár év múlva ki a fene fog minderre emlékezni? Itt lesz az út, a hidak, amiket innen már senki nem vihet el, és majd fizetünk érte, mert semmi sincs ingyen, és ez így van rendjén. A fura körülmények pedig legendává, vicces történetté válnak, a szereplői meg balladai homályba vesznek. És talán mi magunk se hisszük, hogy velünk ilyesmi megtörténhetett.

(Illusztrációk: magyarepitok.hu)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egy telek élete

A belvárosban lévő telkek a város történetével és mindennapjaival összefonódó életet élnek. Ráadásul egy csomó titkot is rejtenek. Minderre persze csak akkor figyel fel az ember, ha egy ilyen telek naponta a szeme elé kerül.

Szolnokiság és Tisza Szálló

Tíz éve, hogy kínai tulajdonú cég birtokába került a szolnoki Tisza Szálló. És ugyancsak évtizede, hogy az akkor beígért fejlesztéseknek semmi nyoma, így Szolnok emblematikus épülete tovább pusztul. Vajon milyen állapotban élheti meg megnyitásának 100. évfordulóját "A Tisza"?

Generációk forradalmai

Huszonéves értelmiségiek egy kávéházban kimondták: máshogy szeretnének élni, elegük van a hatvanas éveiben járó uralkodóból. Pár nappal később, többségében negyvenes férfiak kormányt alakíthatnak. Másfél év múlva pedig egy 19 éves fiú szentesíti a negyvenes tábornokok kivégzését.

Magas labda, drága labda

Nem örülök, hogy igazam lett. Nem is azért ütöm le az alig két hónapja átadott Ady Endre út friss feltúrásának magas labdáját, hogy a "sikerembe" sütkérezzek, hanem mert megüt a guta. A dugók, a közösből kidobott pénz miatt, meg mert mindannyian pontosan tudjuk, két-háromhavonta ugyanez lesz.