A történelem kanyarjait talán jól szemlélteti az 1936. december 22-én megjelent, akkor új 10 pengős bankjegy sorsa, ami tíz év múlva nemhogy forgalomban nem volt, de kilencedik születésnapján is alig-alig ért már valamit. Arról nem is beszélve, hogy 39 évvel a kiadása után ingyen osztogatott „emlékpénzként” is funkcionált, amit például a Szolnok 900 éves évfordulójához kapcsolódó numizmatikai kiállítás résztvevői szerezhettek meg. (Bő tíz évvel később Kecskeméten is osztogatták ezt a bankót egy ottani rendezvényhez kapcsolódóan felülbélyegezve.) Mivel a Horváth Endre (1896-1954) grafikusművész által tervezett bankjegyen szereplő lányportéról tudható, hogy azt a harmincas években Pesthidegkúton élő Bőhle Máriáról készítette Horváth, akár az is előfordulhatott, hogy a hölgy már nagymama korában, a szolnoki pecsétekkel „felülírt” arcképével is találkozhatott.

Mint a Szolnok 900 éves évfordulójának emléktárgyait bemutató sorozat 5. részében megírtam, 1975. március 15-16-án a városban rendezték a Magyar Éremgyűjtők VI. Vándorgyűlését, illetve ehhez kapcsolódóan a Damjanich János Múzeumban a III. Szolnoki Numizmatikai Kiállítást. Korábban bemutattam az első eseményhez kapcsolódóan kiadott bronz érmét – amiből ezüst verzió is készült -, illetve egy egymillió pengős, Kossuth arcképével díszített bankjegyet, amelyen a kiállítás bélyegzői is szerepelnek. Akkor azt kérdeztem, hogy vajon csak ilyen egymilliósra került a „Szolnok város kilencszáz éves” szocialista címeres körbélyegző és az eseményt jelző két hosszúpecsét, vagy más címletekre is. A választ ez a 10 pengős adta meg, amelyből valószínű, hogy ugyancsak többet felülbélyegezhettek 48 évvel ezelőtt Szolnokon.

És, ha már a történelem különös kanyarjaival kezdtük ennek a bankjegynek a citálását, akkor tegyük hozzá: ez a zöld tíz pengős a megjelenésekor sokkal többet érhetett, mint a majdnem kilenc évvel később kiadott 1 milliós társa 1945 novemberében. Mert ugye 1936-ban 200 pengővel még könnyen lehetett viccelni, és egy kishivatalnok jó, ha 80-100 pengőt keresett. Kilenc évvel később meg kerülhettek hatalmas számok a bankjegyekre, egyre kevesebbet adtak értük, sőt lassan már el sem fogadták azokat.

Tulajdonképpen a másik most bemutatandó „Szolnok 900” tárgy is egy korábban már leírtnak a párja, hiszen jelvényről is volt már szó ebben a sorozatban. Azok, akik a hetvenes-nyolcvanas évekre már emlékező, legalább kisgyerekek voltak, fel tudják idézni, hogy akkoriban mekkora divatja volt a jelvények gyűjtésének. Nem volt olyan magára valamit is adó cég vagy társadalmi szervezet, amelyik ne adott volna ki ilyen apró, ruhára vagy falvédőre tűzhető csecsebecsét. Mondhatjuk, ez volt a korabeli merchandising egyik legkedveltebb – viszonylag olcsó, de különleges, sőt olykor szép – formája. Így Szolnok 900 éves jubileumára is készültek – most már többesszámban is írhatom – ilyen apró ajándéktárgyak.

Számomra igazi kuriózum a város szocialista címerének „Szolnok 1075-1975” kiegészítéssel ellátott, apró, aranyozott téglalapra nyomott változata. Maga a címer ugye részben őrzi az újra és újra feltámadó pelikán motívumát a város korábbi címereiből, alatta viszont az 1963-ban átadott új Tisza-híd körvonala, az elmaradhatatlan vörös csillag és a folyó látható. Tegyük hozzá, hogy ez a címer legalább betartotta a heraldika szabályait, azaz a grafika a címerpajzson belül maradt. Szóval ez a címer került a kiegészített szöveggel az aprócska jelvényre, amit kifejezetten ügyes megoldásnak nevezhetünk, hiszen így a pelikán és a vörös csillag is összekapcsolódott a 900 éves jubileummal.