Nem ők! Hanem mi, közösen

Nem ők! Hanem mi, közösen

Dátum:

Már csak a mi médiumaink és igazságaink, és az ő médiumaik és hazugságaik léteznek. Természetesnek vesszük, hogy nagyjából minden megoldható erőből. A lombnélküli lombkoronasétány ráég Magyarország össze polgármesterére, az ötletgazda valamennyi párttársára. Önveszélyesek vagyunk.

A megosztottság dagonyáin, meg a „mi és az ők” bűvkörén kívül élők közül nem tudom, hányakat leptek meg az újabb akkumulátorgyárak lehetséges építése kapcsán kitört balhék. Egyrészt az, hogy egy ilyen ügyet még a legfideszesebb vidéki városban sem lehet csendben, cirkusz nélkül végig vinni. De leginkább az, hogy 2023-ra teljesen esélytelenné vált nem elsősorban az objektív tájékoztatás, hanem az objektív tájékoztatás elfogadása, mert már csak a mi médiumaink és igazságaink, illetve az ő médiumaik és hazugságaik léteznek. Akkumulátort mindenki azonnal akar a telefonjába, a laptopjába, lassan az autójába és a biciklijébe is, ám arról még csak beszélgetni sem tudunk, hogy ezeket hol és hogyan kellene gyártani. Leginkább azért, mert megszűntek a normális viták fórumai, és legyalultuk a normális vitákat megalapozó objektív tájékoztatás felületeit.

Nem ők! Hanem mi, közösen. És immár azt is természetesnek vesszük, hogy nagyjából minden megoldható erőből, azaz az éppen hatalmon lévők arrogáns akaratossága révén.

Nyírmártonfalva – amiről eddig sokan azt sem tudták, hogy létezik – letarolt erdő közepén álló lombkoronasétánya gondolom, mindenkinek megvan, mert ennél nagyobb politikai bulvárhír nem volt az elmúlt napokban. Ezzel kapcsolatban pedig nem az a legszomorúbb, hogy az ügyet nem valamelyik helyi lap, megyei orgánum, közszolgálati csatorna, politikai hetilap oknyomozó újságírója dobta fel, és még csak nem is az, hogy a helyi polgármester Pajkaszegre járhatott továbbképzésre, hanem, hogy a projekt számtalan, minden bizonnyal a szakmájához értő, talpig becsületes és jószándékú szakember kezein ment keresztül a megvalósítás előtt. Akik nem azt mondták, hogy józan paraszti ésszel ilyen projektet akkor sem visz végig az ember, ha közben rengeteg pénzt lehet kivenni a közösből, hanem valószínűleg megfélemlítve, derékszögben meghajolva bólogattak és mindent aláírtak. Mert a helyi erős ember valamiért ezt kívánta. És, mert a helyi erős ember bízhatott abban, hogy nem lesz olyan, az „istentől eredeztetett hatalmát” ellenőrző, a negyedik hatalmi ág szerepét betöltő sajtóorgánum, amelyik az orrára koppintson, és netán annak hatására le kelljen mondania. Pedig, ha lett volna, akkor a szakembereket se lehetett volna megfélemlíteni, és akkor ezt a pitiáner balhét is meg lehetett volna úszni azzal, hogy meg sem történik. Mert időben érkezik a figyelmeztetés.

Így viszont a nyírmártonfalvai lombnélküli lombkoronasétány ráég Magyarország össze polgármesterére, a sétányt buheráló erős ember valamennyi párttársára a plakátragasztóktól a parlamenti képviselőkig egyformán. Holott nincs okom feltételezni, hogy ne lenne közöttük is a hivatását szerető, a szakmájához értő, a köz javát akaró, talpig becsületes ember. Ám a normális viták fórumainak hiánya, az azokat megalapozó objektív tájékoztatás legyalult felületei mindannyijuk tisztességét zárójelbe helyezi, és a megosztottság megfelelő dagonyáiba sorolódnak. „Ilyenek ezek mind!”

Ám nem önhibájukon kívül.

Mert miként az akkumulátorgyárak ügy fényesen bizonyítja, közösen sétáltunk bele a magunknak ásott csapdába. A normálisan működő tájékoztatásra, az objektív tájékozódásra – nem véleménynyilvánításra! – ugyanis sokszor életbevágóan szükségünk lenne. Hogy például ne indulatoktól és érdekektől vezérelve, hanem a lehető legobjektívebb módon eldönthessük, kell-e nekünk akkumulátor gyár vagy sem. Vagy, hogy kitaszíthassuk magunk közül a nyilvánvaló zsiványokat, hogy az ő disznóságuk ne égjen ránk. Netán, ha baj van, akkor ne járjunk úgy, mint a törökök a februári földrengés után, amikor hirtelen már senkinek sem hittek. Pedig most nagyon úgy fest, hogy lassan ugyanazt a vihart is kétféleképpen látjuk.

Ez pedig már önveszélyes.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Soha véget nem érős?

Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.

Tűnjél el fiatal!

Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.

Kinek az órája?

Utasítható alattvaló vagyok, avagy minél jobban kiszolgálandó ügyfél? A monopolhelyzetben lévő szolgáltatók szolgáltatnak vagy a legsötétebb állampárti hagyományokat ápolják? Nem értem.

Sokadik, néma kiáltás

Kell egy halott? Nyolcvanas nyugdíjas vagy ötéves óvodás? Nem büntethető elkövetővel, hárító szülőkkel, egymásra mutogató hatóságokkal? Vagy leüvöltjük végre a döntéshozók fejét?